Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1889

— 45 — kán, ugy az sem volna helyén, ha ott, hol méltányosság követeli, nem segítenénk.

1) A betanult tárgyak lassankint feledésnek indulnak, de nem is kell minden betanult anyagnak emlékezetünkben maradni; egyik-másik csak addig szükséges, mig a következő tanulásra alapul szolgált s bővebb képzést lehetővé tett. Hogy sokáig, szinte örökre emlékezetünkben maradjon valamely ismeretanyag, arra csak egy eszköz van: folytonos gyakorlat, folytonos használata az ismeretanyagnak oly tárgygyal kapcsolatban, mely igazán érdekes, mely tehát a szabadon fölemelkedő képzeteket folytonosan foglalkoztatja. 5. Az oktatás anyaga. Az oktatásnak a mondottak szerint az a czélja, hogy a tapasztalás és érintkezés utján szerzett ismereteket kiegészítse; az oktatás e czélra a különböző tudományok anyagát: a tárgyakat, alakokat és jeleket használja föl. A jelek, pl. a nyelvek, nehéz dolgot adnak, és csak ugy remélhet sikert az oktatás, ha a jelekben rejlő tartalom iránti érdeklődés könnyít a nehézségen. Legjobban tesz az oktatás, ha annak ejti módját, hogy a jelek mennél mélyebben hatoljanak az érzékekbe; ha a világosságot, társítást, elrendezést s módszert rendes sorban alkalmazza. Nem tanácsos a jelek megértését időnek előtte megkivánni; annak sincs értelme, ha mindjárt kezdetben egész alapossággal tanítjuk a jelek elméletét, mert kezdetnek elég, ha csak annyit tanulnak a növendékek ebből, a mi egészen egyszerű, érdekkeltő használatra elkerülhetetlenül szükséges; lassankint fölébred majd a részekbe való hatolás szükségletének érzete, s ez nagyban könnyít majd a munkán. l) X. 222, 233, 247, 405; XI, 452, 456.