Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1889

- 42 — szemben idegenek maradnak, s hogy a régi képzetek nem adnak helyet az ujaknak. Az appercipiáló figyelem már igen korán jelentkezik a gyermekeknél; képzetek törnek elő belőlük, hogy a kínálkozó egynemű képzettel egyesüljenek; ezen appercipiálásnak folyton kell munkálkodni az egész oktatás alatt, mert az oktatás csak szókat és szavakat közölhet, a hozzájuk való képzeteknek a növendék szelleméből kell előjönni. A szavaknak azonban érdeklődést is kellene ébreszteni, ehhez pedig az apperceptiónak magasabb foka s az szükséges, hogy könnyen történjék. Oly költemények, melyek mindenkinek tetszenek, nem ujságukkal szoktak hatni; mert hiszen azt festik le előttünk, a mit már tudunk, azt mondják ki, a mit mindenki érez; ezzel azonban a már meglevő képzeteket rendezik és erősítik. Ha pedig valami hibát appercipiáltunk volna s ettől későbben megszabadulni szeretnénk, zavar támad a képzetek közt, melyek nem egy hamar szövődnek megint össze. Ha az appercipiáló figyelem fölébredt, használnunk és nem zavarnunk kell azt.

1) Nem szabad tehát a föladvány megoldását elodázni, a megkezdett beszédet abbanhagyni; zavarja különösen a nem várt szünet; zavarja az oly apperceptio is, mely azon részt világítja meg, melynek a homályban kellene maradni; zavarja tehát az unalomig hallott szó és mondás s mindaz, mit a nyelv a tárgy rovására emelhet ki. A túlságosan egyszerű azonban szintén nem alkalmas figyelemébresztésre; mert nem ad elég munkát az apperceptiónak. Főszabály, hogy a növendéket közvetetlen a munka előtt bele kell vezetni abba a gondolatkörbe, melyből ») X, 219, 466; XI, 49,