Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1889

— 32 — aesthetikai érdeklődést ; elénk tárja a szép rendben, az össze-vissza rendetlenségben eltelő társadalmi életet s kelti-a társadalmi érdeklődést, a melyből lassankint a közügyek iránti érdeklődés támad; e költemény az embert, mint isteni hatalomnak alávetett teremtést festi s igy vallásos alázatosságra is oktat. Egy olvasmánynyal tehát az érdeklődésnek mind a hat faját • ébreszthetni ; ily olvasmányt tehát különösen becses nevelő eszköznek kell tartanunk.

1) A sokoldalú érdekeltségből kell majd a szilárd erkölcsi jellemnek támadni. Az erkölcsi jellem pedig nagy nehezen alakul; az önző, dicsőségre áhítozó jellem nagyszerűnek vett tárgyához ragaszkodhatik, szinte összeforradhat vele; az erkölcsi jellem nem kötheti magát határozott tárgyhoz, hanem minden tárgy, minden támaszték nélkül egyedül önmagában kell helyt állnia. A gyakorlati eszmék igen is egyszerűek, azon fogalmak pedig, melyek a gyakorlati eszmék alapjai, igen is elvontak arra, hogy az akaratot erősen sarkalhatnák; testet öltenek tehát valamennyire s igy tűnnek föl azon ember előtt, kit nemes lelkesedés erőfeszitő cselekvésre visz. Ezzel azonban az erkölcsi akarat az elfajulás veszedelmének eshetik áldozatul; mert arra is lehet eset, hogy a nagyszerű czélt csak kárhoztatandó eszközökkel lehetne elérni, a mikor tehát a czélról le kell mondani; de arra is lehet eset, hogy a czélt bizonyos körülmények közt sehogy sem lehet elérni s az ember, kinek e czél mindene, gyógyíthatatlan fájdalomba esik, mely elveszti őt, ha nem tud valami más foglalkozással tőle megszabadulni. Ha tehát akár kötelesség, akár kénytelenség azt parancsolja az embernek, hogy hagyjon föl czéljával, melyhez eddig szivvel-lélekkel ragaszl) Xí, 280.