Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1889

— 25 — az ember, ha nincs benne semmi, a miben megerősödhetnék s megfogózkodhatnék ?

x) Nem is minden oktatás nevel. Az ifjúság sok minden ügyességet, művészetfélét tanul különböző mesterektől; az egyiket azért, mert kedvét találja benne, a másikat pedig azért, mert némi hasznát látja. Az ily oktatással nem törődik a nevelő, mert ez nem szolgál a nevelésnek; nem is keressük az ily oktatásnál azt, javult-e, romlott é vele az ember.

2) A nevelő oktatás nem néz közvetetlen a tudásra, az ügyességre, mely az oktatás nyomában szokott járni, hanem arra törekszik, hogy szellemi tevékenységet fakaszszon, hogy e tevékenységet fokozza s soha se csökkentse, nemesítse és soha se rontsa; mert csökken a tevékenység, ha a túlságosan sok oktatásban a testi élet annyira rövidséget szenved, hogy az egészség megfogyatkozik; romlik a tevékenység, ha pusztán fitogtatás, külső haszon elérése a czélja.

3) Drága kincse az embernek a tudomány; az ember igazi értékét azonban akaratában kell keresnünk. Mivel azonban az akarat gyökerei a gondolatkörbe ereszkednek le, azért a nevelés az oktatást igen fontos munkának tartja s nem bizza a véletlenre, mire kell a növendéket oktatni; nincs nevelés oktatás nélkül, a mint nem helyes az oktatás, ha nem nevel.

4) Az oktatás közvetetlen a gondolatkört, a nevelés a jellemet akarja képezni; az utóbbi lehetetlenség az előbbi nélkül. Ez a gondolat alapgondolata az itt közlött ne») X, 12, 18, 45, 117, 145; XI, 457. 2) II, 162; X, 12, 208; XI, 413, 452; XII, 697. *) X, 12, 208, 209, 233, 348. *) X, 11, 57, 197, 215, 239; XI, 427, 437, 451.