Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1888

— 53 — dius meg- volt elégedve Caesar válaszával; mert annak legalább első része mellette szólott. — A. Gabinius, a másik consul, már egészen Clodius mellé állott. Helyeslé a multak szigorú megtorlását, sőt a senatust és lovagrendet sértő kifejezésekkel is illette. — Crassus sem habozott sokáig s csakhamar Clodius véleményéhez csatlakozott. — Hátra volt még Pompeius véleménynyilvánítása! Csakhogy ő előre kieszelt elfoglaltsága miatt — jobban mondva, a politikai érdekközösség koczkáztatása nélkül a tárgyalásokon meg nem jelenhetett.

1) Pedig Cicero elvárhatta volna, hogy érdekében ez egyszer latba vesse tekintélyének egész súlyát; hisz ő is támogatta Pompeiust politikai pályáján ;*) legutóbb pedig, mikor Caesar Cicerónak legatusi állást ajánlott fel,

3) alattomban össze is játszott vele

4) s igérve igéré neki, hogy megvédi minden támadás, még Clodius ellenében is.

5) Méltán róhatta meg tehát Cicero Pompeiust Atticushoz irt levelében (I. 13.) eme gálád viselkedéseért, régi dicséretei ellenében őt a következőkép jellemezvén: „Pompeius neki csak külsőleg barátja, belsőleg azonban irigye, kiben nincs államférfiuhoz illő becsületesség, nemesség, férfiasság és függetlenség." Cicero tehát, miután az ingatag és kétszínű Pompeius is cserben hagyta, legmeghittebb barátaival kezdett tanácskozni: mitévő legyen. — Barátai két részre oszoltak véleményökben. Az egyik rész azt tanácsolta neki: maradjon Rómában s várja be a népgyűlés eredményét. — A másik rész pedig — élükön Catóval és l) Cicero találkozását Pompeiusszal olv. Church. 122. 1. T. i. Manilins rogatiójának tárgyalásakor 66-ban Ebben az ügyben tartá Cicero első politikai beszédét. s) Ad Att. H. 18, 3. 4) T. i. lebeszélte Cicerót, hogy el ne fogadja az ajánlatot. Dio Cass. 38, 12. 15, 17. 5) Ep. ad Att. II. 19, 3.; 20, 2.