Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1888

Az 58-ik (696J év története. (Clodius tribunatusának és Cicero számkivetésének éve.) Ily szomorú előzmények után köszöntött be a gyászos 58-ik év, megtoldva még azzal, hogy Publius Clodius Pulchert megválasztották tribunus plebisszé. Egyéb tekintetben sem voltak kedvezők a tisztújulások Ciceróra nézve.

1) Az egyik consul — Lucius Calpurnius Piso Caesoninus — ugyan rokona volt L. Calp. Piso Fruginak, Cicero vejének; de ugyanaz egyúttal apósa és hűséges pártfele volt Caesárnak, mint fentebb említettük. A másik consul, Aulus Gabinius, pedig Pompeiusnak vala kegyeltje, de Cicerónak régtől fogva heves ellensége.

2) Az összes tisztviselők közöl úgyszólva L. Ninnius Quadratus volt az egyedüli, kitől Cicero ótalmat várhatott.

3) Clodius mindjárt hivatalba lépésekor

4) megmutatta, minő politikát fog követni. Főtörekvése az vala, hogy ellenfeleit tönkre tegye.

5) Első ellenséges föllépése abban nyilvánult, hogy Marcus Bibulus consultól az év végén, midőn ez beszámoló beszédet akart tartani, megvonta a szót, miként néhány évvel előbb Ciceróval az akkori tribunus, Metellus Nepos, tette. *) Or. pro Balbo 1, 3; 7, 15. 2) A két consulnak gyűlölet sugallta jellemzését 1. or. pro Sestio 17—24. §§. v. ö. még Cic. Pis. 17. Ad Qu. fr. III. 1, 9. Or. p. red. in sen. 45. 3) Ez a népvédő volt az, a ki később Cicerónak a számüzöttségből való visszahívásán teljes erővel működött. *) 59-ben deczember 10-ikén. 6) V. ö. Plut. Caesar 9. 10. és Cic. 28. Vell. II. 45.