Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1888

— 42 — sasága számára, a kik nemcsak a szónoki sikereket csodálták Ciceróban, hanem hálásak voltak iránta nyugalmuk és biztonságuk megmentéseért is. S ki tudja, nem lett volna-e jobb Cicerónak elfogadni az alkút úgy a maga, mint hazája érdekében? . . . De Cicero jobb hazafi volt, mintsem hogy a haza ügy'ét a maga érdekének áldozatul tudta volna dobni; másrészt sokkal inkább köztársasági érzelmű vala, minthogy meg tudott volna barátkozni az egyeduralom gondolatával. Leveleiben itt-ott később eló'fordulnak ugyan tépelö'dések, hogy miért nem engedett a viszonyoknak;

1) de azok csak időszakiak voltak, mert lelke mélyéből mégis a köztársaságért élt és halt. Világosan látható Cicerónak egész politikáján, hogy ő még mindig hitt a köztársasági szabadság fentarthatásában, úgyhogy később még Octaviusban is a szabadság védőjét szerette látni. A köztársaság jóllétét pedig nem egyes pártok kizárólagos uralmában kereste, hanem minden párt harmóniájában. Innen magyarázható az a sok bók, melyeket a különböző pártok vezértérfiaira halmozott; mert azt remélé, hogy ily módon talán megnyerheti őket a köztársaság szent ügyének. . .. De Caesar mind jobban haladt előre kitűzött czélja felé, s ha az összeesküvők tőre alatt el nem hull, bizonyára megalapította volna az Octavianusnak fentartott caesarság-ot. Az ügyeknek említett fordulata nagy hasznára vált Clodiusnak, a ki most már nem látta maga előtt törekvéseinek ' akadékait; hisz Cicerónak és . párthiveinek hatalma a legalsó fokra szállott alá. Elérkezettnek látta tehát az időt arra, hogy régóta forralt terveit megvalósítsa, s így ellenfelein egymásután boszut állhasson. l) Például: Ep. ad Fam. 14, 1. Fábián I. 306. 1.