Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1888

- 39 éldaképét tekintettek. Mivel továbbá Caesar meg volt yőződve Cicerónak szép tehetségeiről, mindennemű béretekkel iparkodott őt magukhoz csalogatni.

1) Találóan londja Boisser (i. m. 209. 1.) : rBármily nagy diadalt ratott is Caesar, nem élt csalódásban azokra nézve, ik ügyét szolgálták, s nagyon jól érezte, hogy hiányik az ó' környezetéből néhány tiszteletreméltó férfi, ogy pártja jobb szinben tűnjék föl. Cicero nagy neve legendő lett volna, hogy jóvá tegye azt a rossz beivomást, melyet az ő környezete tett az emberekre." Csakhogy Cicero egyátalán ellene volt Caesar reformfiinak. s hogy magát az oly gyökeres újításokkal fogalkodó tárgyalásoktól távol tartsa, jobbnak vélte, ha a ;özpályáról — legalább ideiglenesen — lelép és tudonányos kutatásokba merül el.*) Elhagyá tehát néhány lónapra Rómát, falura költözött s ottani magányában — Antium, Formiae és Arpinum közelében — tudonányos buvárlatoknak, főkép pedig geographiai tanulnányoknak szentelte idejét.

3) Most következtek Caesárnak egyes intézkedései, nelyekkel megmutatá, mily vasakarattal és tetterővel endelkezik. Egy hatalmas monarclia hatását teszi ránk, nidőn rendelkezésein

4) végig tekintünk. . . . Caesar sorban osztogatta a kedvezményeket azokíak, a kikről viszont remélte, hogy neki is szolgálatára esznek. Pompeiusnak ázsiai műveire tribus-határoza;okkal üti a szentesítő pecsétet; a szegények között egy Ep. ad. Attic. IL 3, 3. 2) Cicero (ad Attic. II. 3, 3.) maga irja, hogy három dolog közöl választjat: vagy föllép Caesar tervei, főkép a lex agraria ellen, vagy Caesar mellett 'oglal állást, vagy semleges marad, a mi reá nézve egyenlő az unalmas falusi tartózkodással. És Cicero mégis a legutóbbit valasztá. 3) Ep. ad Att. II. 4, 3. és 7,1. Munkát azonban e nemből nem hagyott ránk. *) Ezeket szokták „juliusi törvények" neve alatt említeni.