Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1888

Az 59-(v. 6g5)-ik év. (Cicero consulságának éve.) Consulokká ez évben G. Julius Caesart és Marcus Calpurnius Bibulust választották meg. Amaz a néppárt, emez az aristokratia választottja vala.

1) G. Julius Caesar a consuli hatalmat úgy kiaknázta, hogy collegájának alig jutott belőle valami.

2) Az optimaták nógatására eleinte ugyan Bibulus is érvényesíteni akarta befolyását; de csakhamar be kelle látnia, hogy Caesar mellett ő csak labda gyanánt szerepelhet.

3) Caesar rendre hozta a határozatokat saját politikája értelmében, a melyek ellen a „hígvelejű" Bibulus csak odahaza mert tiltakozni; mig komoly reactio kifejtésére nem volt való. Az optimaták is csak dúltak-fúltak Caesar ellen, intézkedéseit törvényteleneknek híresztelve; de egyébre, mint a saját körükben való szóharczra, ők sem igen mertek vállalkozni.

4) Caesar azonban már ekkor világos tudatában volt annak: mit kell tennie, hova kell fordulnia az eszközökért hatalma megszilárdítására. Valóban, fényesen bebizonyíts, mit mivelhet a szilárd akarat . . . *) V. 5. Plutarch in Caesare 13, 14. Dio Cass. 37, 52-54. Appián, de bel. civ. 2, 8. Sveton in Caesare 18. *) Ismeretes ama mondás, hogy ezen évben Julius és Caesar voltak a consulok (Svet. Caes. 20.), mely találóan jellemzi a két consulnak megosztozását a hatalomban. — Caesar és Bibulus consulságára vonatkozik a következő epigramma is: Non Bibulo quiddam nuper, sed Caesare factum est; Nam Bibulo fieri consule nil memini. L. Cantu Vtört. 4. köt. 162.1. Fábián 7. k. 136.1, 3) Bibulus jelzői Mommsennál (7, 403. 1.): a passiv ellentállás hőse, önfejű, tompa elméjű. 4) Mommsen 7, 261—2.