Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1888

az őszinteség hangján szól hozzánk; mert nem volt oka rá, hogy bennök ügyvédi fogásokhoz folyamodjék, hanem csupán az volt czélja, hogy szivének sugallata szerint irja le „a pirulni nem tudó" papirra e vagy ama nézetét.

1) A segédmunkák, melyeknek hasznát vettük, a következők: Plutarchosnak, Tacitus kortársának, Párhuzamos életrajzai (Bíoi tt

(

xq

(

xUt)1.oi

, ford. Székács.), Dio Cassius

2) és Appianus (németre ford. Tafel. Stuttgart), császárkori irók, Római történelmének fenmaradt részletei. — Az ujabb szerzők közöl kezünknél voltak: Gerlach : Marcus Tullius Cicero, Redner, Staatsmann, Schriftsteller. Basel u, Ludwigsburg. 1864.; Goldwin Smith kis műve : The Last Republicans of Romé (Róma utolsó republicanusai). English Essays IV. Hamburg. 1870. ; mindenek fölött pedig Boissiernak

3) „Cicero és barátai" czimü hires műve (ford. Csiky Kálmán) és Mommsennak „A rómaiak története" (ford. Toldy István) czimü munkája (7. 8. kötet), valamint egyéb, magyarban megjelent történelmi müvek. Végül megemlítjük, hogy a magyarázatos kiadások és fordítások közöl Halméból és Köchlyéből merítettük azon adatokat, a melyek az ókori szerzők tanúskodásait tisztább világításba helyezik. Magyarra fordítá valamennyit Fábián Gábor, kinek nagy gonddal készült munkájából vettük át az alább közölt levelek magyar szövegét. A hét kötetes munkának teljes czime : Cicero összes levelei időrendes sorozatban. Fordította s magy&rázó jegyzetekkel, mutatókkal ellátva kiadta Fábián Gábor, a magyar tudom, akadémia rendes tagja. A Kisfaludy-társaság pártolása mellett. Pesten 1861. — Az első, fenmaradt levelet Fábián 685-ből (V. é. u. — 69. Kr. e.) keltezi. A levelek kiadását pedig Boissier (i. m. 432—3. 11.) az actiumi ütközet utánra teszi. — Végül megjegyezzük, hogy latin szöveg tekintetében Orellinek és Halmnak kiadásait használtuk. V. ö. Boiss. 12. 1. 2) Írói jelleme: Boiss. 411. s köv. 11. Németre ford. G. Zeuss. s) „Ki jelenleg mindazok mester9, a kik Cicerót és korát tanulmányozzák." (Saját szavai, melyeket ő Mommsennra jegyez meg 1. 1.) — V. ö. még Zeitschrift für d. Gymn. Wesen 42. évf. decz. füzetében Friedrich Aly. czikkét.