Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1887

62 az, hogy még házi nyelve is magyar. Ismét a Külföldiek cz. vígjátékban a magyarnak telhetetlen vendégeskedése s e mellett semmittevése van többek között hevesen megtámadva Gedey szavaival: „0 az asztalnál hősök vagyunk! A zöldnél sokat beszélünk, a fejérnél bámulásig eszünk. Már korán hajnalban jó étvágyat kiván minden szembejövő az ebédhez, délután a vacsorához ; a hírlapok rakvák fényes vendéglések híreivel, hogy a szegény legény száját gyomrát szinte elfutja a kívánság; és ha a szabadban vigadni akarunk, görbed utánunk a cselédség az enni-inni valóval." De az idegen nyelvet és műveltséget is hasonlókép erős gunynyal támadja meg még a nőknél is. „A magyar kisasszonyokról — mondja Jean — ritkán tudhatni, melyik nemzethez tartoznak ? s innen bajos elhatároznunk, mily alakban conserváljunk nekik ? Angolul öltözködnek, francziául esznek, németül beszélnek .és tánczolnak, magyar levegőt szívnak, értenek is magyarul, de csak a cseléd végett." Több ily vonatkozásokat hozhatnánk még fel, de ezekből is láthatjuk Fáy vigjátékainak tendencziáját. Azon összefüggést az irodalom és közélet között, amelyet csaknem minden korban megtalálunk, érezzük Kisfaludy K. és Fáy András vígjátékaiban, a melyekben nemcsak a hamisítatlan magyar életet, de a kornak magyarságát, társadalmát látjuk. Az ily vígjátékok kettős értékkel és érdekkel birnak, ha egyébként sikerültek, az általános emberi gyarlóságok és félszegségek és a vigjáték korabeli fonákságok által; ez utóbbiak ugyan csak saját korukban gyakorolhatnak közvetetlen hatást, de a későbbi kornak érdekes adatokat nyújtanak; amazok pedig mint általánosak mindig hatnak. Fáy vígjátékai saját koruk képét tárják elénk s e kor emberei tűnnek fel előttünk; alig van alakja, melyet mint ty-