Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1887

ELŐSZÓ. Amily hosszú és sokoldalú volt Fáy tevékeny élete, oly gyakran emlékeztek meg róla a nyilvánosság terén; de összes tevékenysége együttesen és részletesen méltatva eddig nem volt. Szinnyei Gerzson-nak a Fáy-ünnepély alkalmával 1886-ban mon­dott remek emlékbeszéde és Badics Ferencz-uek ugyancsak ez alkalomból megjelent füzete a sokoldalú munkásságot inkább csak érinthették, mint kifejthették: mi Fáynak közéleti és iro­dalmi tevékenységét teljesen igyekeztünk méltatni, fősúlyt mégis irodalmi munkásságára fektettünk. E czélból felhasználtunk min­dent, amihez csak férhettünk. Főforrásunk voltak Fáy nyomta­tásban megjelent és kiadatlan művei. A többi forrásokat pedig minden alkalommal pontosan idézzük. Szépirodalmi munkásságának méltatásában nem követhettük azt az eljárást, mely szerint az iró élete és iratai kölcsönös egy­másra hatásban vannak feltüntetve; mert tagadhatatlan ugyan, hogy Fáy szépirodalmi műveiben bizonyos közéleti eszméket, irányelveket hangoztat; de másrészt emberi és irói jelleme már elsőbb műveiben oly határozottan kifejlődve lép elénk s később oly kevéssé változik, hogy abban ellenmondásokat és különböző­ségeket vagy fejlődési stadiumokat keresni hiu fáradság volna. Ép ezért, bár, műveit tárgyalva, tekintettel vagyunk azoknak a köz­élettel való összefüggésükre, de egynemű munkáinak aesthetikai méltatását bátran kiterjeszthettük azoknak összeségére. így tárgyal­juk vígjátékait, beszélyeit, regényeit egymásután, mert azokban idővel valami kiválóbb fejlődést és különbséget nem tapasztaltunk. Fejtegetésünk eredményekép az utolsó fejezetben Fáynak az irónak, a közélet férfiának és az embernek jellemét tüntetjük fel s mintegy összegezzük azokat a vonásokat, amelyeket élete és működése adatai nyújtanak az életrajzirónak.

Next

/
Thumbnails
Contents