Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1887

27 logia, történet és köznapi élet szolgáltatnak tárgyakat rendkivüli változatosságban s ehhez képest változatos a forma is, mely majd leiró, majd elbeszélő, majd drámai ; — a tanúság vagy külön van kitéve velős mondat alakjában, vagy a czimben jelezve, vagy kifejtve, vagy a cselekvénybe szőve, mint La Fontainnél rendesen. Majd egy ötlet, majd egész történet, néhol egyszerű cselekvény, másutt bonyodalmas szövevény a tanúság hordozója; itt általános typusok, ott egyedek, határozott egyének a szereplők. A forma és tartalom e rendkivüli változatosságában csak egy marad mindig ugyanaz, a meseiró emberszerető lelke, melyből nem a guny mérgezett nyilai repülnek ki, nem szúró fulánkok sebeznek, hanem szeretet melege árad szét és alkotja azon egészséges légkört, a melyet élvezve, üdülünk, javulunk, erősödünk. E mesékben is itt-ott különösebben is kifejezi Fáy az ő világnézetét a derült életbölcseséget. „Halandó —mondja egyik meséjében — ki élni siet, ritkán él boldogul; ki elzajogja életét, ritkán ér örömet! Csak az bölcs és boldog, ki oly örömeket éldel, miket előbb-utóbb megbánás nem követ." így szól még a Pályafutás, Élet örömei cz. meséiben, az Alcibiad és barátja ezimüben pedig némi melancholiával sóhajt fel: „Legszebb örömeink zephirként lengnek el; s szélvészek módjára pusztítnak bánátink." E mesék, gazdag élettapasztalatoknak egy, az emberiséget és nemzetet forrón szerető szivén átszűrődött tanúságai által bár a különböző korok, nemek, állapotok számára jelelnek ki irányelveket, természetszerűleg legczélszerübben alkalmazhatók a nevelésben, megválogatva, mint azt Kovács Antal már egy-két mesével iparkodott is megmutatni.

1) M.-Szigeti Ériesitó 1886.