Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1887

24 azt fordítva és utánozva, elmondhatjuk Fáyról, hogy ezen a téren is úttörő volt. Vitkovics, Szentmiklóssy meséi, bár nem egészen a kortól elvonatkozva, de csekély voltuknál fogva, a korra hatást nem gyakoroltak. A világirodalomban legfontosabbak Aesopus és Lafontaine meséi, a mennyiben a mesének két fő irányát mutatják. A mese általában valamely erkölcsi igazságot érzékit meg valamely egyszerű cselekvényben. E cselekvény Aesopusnál állatok által van végrehajtva s azért az aesopusi mesét állatmesének is mondják s ebben minden csak az általános igazságért van, azért mondja Taine ezt bölcseleti mesének. Lafontaine meséiben szintén általános igazságok vannak előállítva valamely cselekvényben, de a szereplők többé-kevésbé egyénítve vannak, a tanúság beleszőve a cselekvénybe, melynek előadása, formája némileg elveszti a puszta tanítói előadás szárazságát, költői szint és életet nyer. Péczeli meséi mint említettük nagy részben La Fontaine meséit utánozzák.

1) Fáy a maga ösztönét követi ugy a kidolgozásra, mint a formára nézve. Sem Aesopust, sem La Fontainet nem veszi tekinteíbe, hanem egyedül azt: miként használhatna velük legtöbbet nemzetének. S egyben megegyez La Fontainnel. A mint az francziául a a francziáknak szólott, ugy szól ő is magyarul a magyaroknak. A meséiben kifejezett igazságok nagyon különbözők, általános erkölcsi igazságok pl., hogy a gőgöt semmi, még a bukás sem gyógyítja meg. (Veréb és csiz. 101. 1.) A képmutatás utálatos (Zsálya és napraforgó 102. 1.), sziv és nyelv ritkán járnak együtt (Sziv és nyelv 103.1.); az önző szívessége csak addig terjed, meddig önszere*) Lásd: Barbarics E. Péczeli József mint meseíró. Phil. Közi. 1881. és Takács Sándor Péczeli József élete és míivei. Figyelő 1886 -1887. s ismét Barbarics: Péczeli J. és Lafontaine. Phil. Közi. 1887. 546-554. 1.