Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1887

22 uraink közül először Széchenyi fogta fel teljes mivolt­jában és becsülte meg; nemcsak, hogy a tudós társa­ságnak vetette meg alapját, hanem mert Íróinkkal Kis­faludyval, Berzsenyivel, Vörösmartyval ugy érintkezett, hogy éreztette törekvésük közösségét: Magyarország átalakitását a haladás szellemében — és maga is az iro­dalom harezosai közé esküdött. Azért választá meg­inditandó politikai lapja, a Jelenkor szerkesztőjévé is Kisfaludy Károlyt, azután pedig Vörösmartyra vetette szemét, mig végre is Helmeczy ragadta magához a szerkesztőséget. Az irodalom és közélet e viszonyai között Fáy nem is foglalhatott más állást, mint a melyet Széchenyi és Kisfaludy K. kijeleltek — már csak tapasztalatai, ön­álló felfogása, egyénisége szerint sem, sőt mindakettőt sokban megelőzte. Fáy azonban nem volt arra hivatva, hogy vezér­szerepet játszék a politikai mozgalmakban, nem annyira tehetségei, hanem inkább egyéniségénél fogva. 0 egyike volt azon hasznos férfiaknak, a kik a vezérek műkö­dése sikerét biztosítják a velük összhangzó működés által, az általános és magasabb elvekkel tisztában levén, a részletek kidolgozására vállalkoznak. Széchenyi világ­ismerete és tapasztalatai által magasabban állott, Fáy a magyar élet szükségei és viszonyainak közvetlen isme­rete következtében a részletekben hasznosabban dolgoz­hatott s éles belátását eléggé mutatj 8j clZ (l körülmény, hogy a mint fellép, átlátja az irodalmi működés szük­ségét a nemzeti viszonyok átalakítására s midőn alig foglalkoznak a nemzeti élet egyik főtényezőjének, a ne­velésnek kérdésével, ő a korabeli nevelés két fő hiá­nyáról egy értekezést ir 1816-ban. A könyvnek szük­ségét tehát ő jóval előbb belátta, mint Széchenyi s ha eddig kiadott művei nem bizonyítanák is, 1820-ban

Next

/
Thumbnails
Contents