Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1887

12 Lirai versei között van három külön csokor, a melyeket czimük is jellemez: Fanni, vagya szerencsétlen szerelem; Laura, vagy a megvettetett szerelem; Erzsi, vagy a szerencsés szerelem. Itt-ott találjuk ugyan nyomát az érzelgésnek, de általában természetes. Ezek s különösen a „Ne sirj lyánkám" kezdetű, a melyet öregségében mint édes fájó emléket újra átdolgozott,

1) nem egyszerűen a képzelet játékai, hanem forrásuk valódi és mély érzelem, mely ekkor Fáy lelkét eltöltötte egy lyányka iránt, a kit azonban nőül nem vehetett/) E szerencsétlen szerelem mély nyomokat hagyott hátra szivében, búskomorságba sülyedt, és lelke egyensúlyának megzavarodásától lehetett tartani. Idővel azonban a tátongó seb is behegedt, de az emlék megmaradt. Keresztül kellett mennie ezen a megpróbáltatáson is, hogy lelke annál inkább emelkedjék; összeszorította a fájdalom, de lelkének aczélereje azután annál hatalmasabban edződött. A „Purgomák és mesék" majd prózai epigrammák, majd mesék epigrammai éllel. E meséivel még nem mer erősebben belemarkolni a közviszonyokba, ezek előtte azon szoros határok, melyek a magyar irót mindenünnen megszorítják, nem engedik, hogy ő a Lessing vagy Pfeffel nagy lelkeiket csak majmolhassa is." De abban a meggyőződésben van, hogy meséi, ha nem tanítanak is, de legalább nevettetnek. A Bokrétában foglalt művek már határozottan kifejezik Fáy irányát és irói jellemét. Meséivel uj utat tör irodalmunkban, lyrai verseiben lerójja a lyrai költészet Múzsájának ifjú szive adóját; nyelvével a nemesebb izlés hivéül esküszik. Irodalmunk az ő fellépése *) „Ária" cz. alatt közli az átdolgozatot Vadnai K. a Fővárosi Lapok 1886. 148. sz, 2) Fáy A. nősülése, K, Karács Teréz, Főv. L 1886. 153, sz.