Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1887
152 egyik teljesen hasonlít az előbb emiitett s dudorokkal ellátott karpereczhez, a másik gyökérből készült, fekete, sima, minden diszités nélkül, itt-ott kisebb repedésekkel. A sirhoz közel papirvékonyságu szürke szinü s rovátkákkal diszitett csészikét találtak. Eközben a homokszedést tovább folytatták; több hónap telt el, mig ismét néhány tárgyra akadtak: két tálra, vékony nyakú és gömbölyded hasú edényre, korsóra s egy rövid kis bronz lánczra, mely apró kerülékalaku szemekből van összetéve. A napfényre jutott tárgyak nagy időközéből már azt gondoltam, hogy a temető ezen az oldalon már ki van meritve; de csalódtam. Mennél tovább kellett várakoznom, mig a folyton dolgozó munkások ásója uj tárgyra bukkant, annál gazdagabb volt az eredmény. Uj sirra akadtak s ebben viszonyítva többi tárgyainkhoz, szebbnél szebb régiségekre. Az itt talált üvegkarperecz muzeumunk legszebb üvegékszere. A váz nyakán 75 cm. hosszú, apró kerülékalaku szemekből összetett bronzláncz volt, egyik keze szárán gyökér-, másikon üvegkarperecz és lábszárain egy-egy nagy, belül üres féltekékből álló lábperecz; mellette két kékes szinü üveggyöngyöt és egy darab tűzkövet találtam, melyet már föntebb fölemiitettem. A köralaku üvegkarperecz kétféle szinü üvegállományból áll, egy meglehetős színtelen s félkörű átmetszettel biró alapból és két, kékes szinü szalagból, melyek az alapnak domború fölületén egymást kisebb-nagyobb távolságokban átmetszve, kigyózólag futnak körül. A karperecznek átmérője 9 cm. A 4—4 féltekéből álló lábpereczen diszités nincs, de van valami rájok tapadva, ami nem kevésbbé érdekes, s ez: a ruha. Az egyik féltekének külső felületén finom fonalakból szőtt vászondarabot, két másik féltekén meg posztófélét lehet észrevenni, miből kitűnik, hogy az akkori lakosok már ismerték a vásznat és a posztóhoz hasonló szövetet s egymás fölött viselték azokat. Ezek a legrégibb ruhafoszlányok, amelyek eddig Győrött sírokból napfényre kerültek. Utóbb még egy nevezetes sirt találtak, miből kiderült, hogy a lakosoknál — bár ritkán, mint az eddigi tapasztalat bizonyította — a rendes temetkezés mellett hullaégetés is divatozott. A munkások l x/ 2 méter mélyen a földben félgömb alakú, belül kivájt kősirra bukkantak, tetején kerek nyílását befödő
