Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1887
133 táv és hozzáméltó neje 1879-ben a sirba s bár a kalaputczai szerény ház helyébe is díszesebb modern épület emelkedett; de Fáy emlékét híven őrzi az a tágabb »család, a melynek egész életét szentelé, a haza; s bár ennek régi épülete szintén megváltozott, de mindig tudni fogja az utókor, hogy e szép modern épület alapjának megvetésében Fáynak, az irónak, a paedagogusnak, a közélet férfiának nagyon jelentékeny része van. Végig kisértük Fáy Andrást hosszú pályáján, láttuk tevékenysége mily sokoldalú s mindenütt mily áldásthozó volt; azért mondja őt Szemere Pál a haza mindenesének. Főelve volt: nem csodáltatni } hanem használni! S ez elv vezette őt minden tettében, de végső eredményében nemcsak a hazának hajtott hasznot, hanem önmagának is a legnagyobb bámulatot szerezte meg a legőszintébb tisztelettel együtt. Ha az tartjuk, hogy az a nagy férfiú, a kinek tevékenysége bár nem csillogó, de eredményeiben jótékonyan hat ki az utókorra, ugy Fáy valóban nagy ember volt s pedig annyival nagyobb, hogy a mit oly sokan, még a nagy férfiak közül is kikerülni nem tudnak, ment volt az elfogultságtól mind politikai, mind vallási tekintetben. Mily páratlan finomsággal szól a Lovasv-ügyben, majd mily tisztelettel czáfolja Széchenyi egyik-másik nézetét. Saját felekezete javára a legnagyobb erélylyel dolgozik, de meggyőződését s a fogyatkozásokat leplezetlenül tárja fel; nem azt nézzük. hogy igaza volt e mindenben? hanem azt érezzük mindig, hogy a közjó önzetlen szeretete vezette; minden politikai és felekezeti ügyet nem önmagában, hanem a haza jólétével kapcsolatban tekintett s mig egyrészt nem dédelgette a hibákat saját felekezete kebelében, másrészt méltánylással volt más felekezetek iránt is, épen azért, mert teljesen át volt hatva a hazaszeretettől, nem tekintette azt egy felekezet privilégiumának.
