Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1887

7 vén, 1803 — 4. az előbbiből Bozgonyi József, az utóbbiból Kövy Sándor volt tanára. Ez utóbbi iskolájából az ifjak valódi gyakorlati tudománynyal léptek ki. Kövy a sárospataki Pánczél hegyről nevezett vármegyét alkotott, mely gyűléseket tartott, tisztviselői voltak, alispán és szolgabíró előtt különféle költött perek vétettek tárgyalás alá s döntettek el. A legfelsőbb forum maga Kövy volt. Hogy Fáyt társai mily nagyrabecsülték, azzal mutatták meg, hogy őt választották meg egyhangúlag megyéjük első alispánjának. De bármily szorgalmasan tanult is, bármily szép előmenetelt tett is, szivében nem volt megelégedve a prot. collegiumi rendszerrel. O nemcsak tanuló volt, ki ismereteket szerez, hanem életbölcs, ki a könyvekből is okul ugyan, de fősúlyt a tapasztalatra fektet. Minden, a mit önmagán s környezetében tapasztalt, a mit látott és hallott, élénk benyomást gyakorolt lelkére s ifjú korában gyűjtött adatait később a higgadtan gondolkodó férfiú esze felhasználta azon küzdelemben, a melyet az egyházkormányzat kérdésében hitfeleivel folytatott, valamint a főiskola körül kifejtett izgatásaiban és a nevelésügy érdekében is értékesitett. Tagadhatatlan, hogy a prot. iskolai rendszernek nagy hiányai voltak, de azok mellett voltak jó oldalai is. Fáy később határozottan ellene van a kollégiumi rendszernek. Főhibáját találja a főiskolák zárdai szervezetében, kényszerében, egyoldalú, főkép theologiai tanulmányaiban, mi által az ifjú sem élettudományt, sem harmonikus kiképzést nem nyerhet. Azután a szoros megkülönböztetés togatusok és publikusok, szegények és gazdagok, rangtalauok és rangosok között jót nem szülhet, amazok nélkülözés és zsarnokság alatt nyögnek, mi által irigység és zsurlódások származnak. A főiskolák pietismusa — a mint Fáy mondja — nem