Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1886
90 akadályok : kedvese lakhelyének teljes ismeretlensége, a népmesékben előfordulni szokott Feketeváros a változó helynél, a boszorkány csele, melynek eszköze a hűtlen szolga, s az emberfeletti erő az igaz szerelem hatalma, mely minden akadályt leküzd. A veszekedő ördögfiaktól elvett ostor, köpeny és papucs csak a határig viszik a királyfiut és ott az ördögök leszállítják s végre midőn a kedvessel egyesül, ezt a lakodalmi vendégségen háromszor arczul üti, bizalmatlansága büntetéseül, mert nem akarta elhinni szolgáló leányainak az örömhírt, hogy Argirus megérkezett. Tagadhatatlan, hogy ez akadályok leküzdése képezi a mű fő érdekét. Argirus kétszer veszti el kedvesét s harmadszor feltalálva, vele örökre egyesül ; azonkívül a kedves leírás ok, a melyek dél gazdag természetét rajzolják, s a gyengéd szavak, a melyekben az érzelmek nyilatkoznak, már maguk is bizonyítják, hogy itt nem eredeti, hanem fordított művel van dolgunk és a leirások épen olasz eredetire mutatnak s másrészt, ha a költői invencziót eltagadjuk is a fordító- vagy inkább áldolgozótól, azt épen dicsérettel kell felemlítenünk, hogy kora lantosainál sokkal több költői fogékonysággal birt, és azonkívül ügyesen tudta alkalmazni a magyar nyelv szépségeit. A tündérországi kertet igy irja le költőnk : Argirus csuda ékességét a kertnek csudálja, Szép folyó forrásra a kertben talála, Mintegy olvasztott réz, olyan szinü vala, A helynek is nevét arról hivják vala. Zöldellő borostyán kertet környülfolta, Cyprus- és puszpánggal a kert teljes vala, Pirosló narancsfák a kertben plántálva, Liliom virágok nevekednek vala. Kertnek közepiben sok füvek valának, Szagos balzsamomfák szépen illatoznak. Szép kiterjedt sürii nagy magas cédrusfák, Napnak fénye ellen árnyékot tartanak. Egy szép tiszta forrás fáknak árnyékában Szépen gönbölyögvén, földből kibuzogván, Szép lassú folyással kertben szélyel folyván, Gyenge szép pázsitot mindenütt áztatván. A mű valódi népmese, mely Gyergyai átdolgozásában bir ugyan idegenes szinezettel, de átment a mi népmeséink közé és a magyar nép költői szelleme teljesen áthatotta, magába olvasztotta,