Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1886

80 deti, noha a mozgalmas korviszonyok olyanok voltak, melyek eredeti regényes elbeszélésünknek gazdag forrását képezhették volna. A török- és belső háborúk által okozott dúlások s maguk a harczok számos érdekes, lovagi kalandos történetek szülőokai voltak s mégis néhány ballada az, a mi e korszakból fennmaradt: Borsodi Ferenczné, Tera a szegedi biró lánya, Boriska, a melyek szomorú világot vetnek a török uralom alatt viszonyaikra, midőn a szülők leányaikat a töröknek eladták. Ugyancsak a törökkel való érintkezést tünteti fel XVI. századi verses elbeszélésünk egyik kiváló darabja: Szilágyi Mihály és Hagymási László, a melynek regényes tárgyát 1571-ben Szendörő várában dolgozta fel egy rab magyar ifjú „egy poétának az ő verseiből". Toldy Ferencz egy szerb népének átdolgozásának tartotta; „ide látszik mutatni — úgymond — az elbeszélés egész menetele, a hely, hol a magyar szerző azt készítette, a történet kastrophjának scenája : Magyarország határa, melyet a legnagyobb hihetőséggel Szerviába tehetünk.

1 Toldy e nézetét megingatja az a körülmény is, hogy Szendrő vára nemcsak Szerbia határán, de Borsodmegyében is volt, megdönti pedig az a székely ballada, a melyet egészen először Szabó Samu a nép ajkáról leirva közölt (Koszorú 1865. I. 257. 1.) s melynek két változata van meg.

2 E népballada lehetett az a vers, a melyből a szendrői névtelen a maga versét kidolgozta. Két változat közül az egyik töredék, befejezése hiányzik, s ezt a hiányt a második pótolja ki. Mindegyikben a történetnek ugyanazt a folyását találjuk meg, ugyanazon balladás előadását és a népköltészeti sajátságokat, a melyek a rab ifjú feldolgozásában krónikás előadássá alacsonyodnak le. A névtelen versében hiányzik a magyar ifjak fogságának oka, a balladában ez meg van mondva : két gerezd szőllőért estek a császár fogságába; az ifjú ott Szilágyi Mihály, itt Szilágyi Miklós ; amott Szilágyi Mihály „pünkösd napján" a tömlöez rostélyán „kinézdegél vala", „Kobza kezében, keserves nótát szépen veri vala", a császár leánya is az ablakon kinéz s beleszeret az itjuba s kiszabadítását igéri, ha Magyarországba viszi s feleségül veszi; a balladában ez nincs meg s a császár leánya csak azt kívánja, hogy az ifjak-magukkal vigyék Magyarországba; végre a névtelennél a két ifjú, miután a határon átjutottak s minden veszélytől 1 Költészet története 112. 1. 2 Magyar népköltési gyűjtemény I. k., 158—161. 11.