Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1886

77 Vendégországon ti ne búdossatok, Mert mindenütt gonosz hirösök vattok. E szellem, e felfogás nyilatkozik Tinódi többi krónikájában is, mint Szulimán császár Kazul basával viadaljáról (1546.), Buda veszéséről és Terek Bálint fogságáról (1541.), Az szálkái mezőn való diadalról (1544.), Kapitán György bajviadala (1550.), Az János király fiáról való szép krónikában. Ez annyiból is nevezetes, hogy belőle nem a Ferdinand hive, hanem egyedül csak a magyar szól, ki honfitársait azért korholja, hogy nekik mindig csak „vendégkirály" kellett, noha a nemzeti fejedelmek alatt sokkal jobb dolguk volt; a királynénak fiával távoznia kellett, de a magyarok majd a föld alól is „el-kivakarnák" ; s végül inti a honfiakat, imádkozzanak, hogy Isten felnevelje a gyermeket és tőle nyerhessék országuk felépülését. Ebből is látszik, hogy Tinódit Ferdinándhoz csak a körülmények csatolják, a melyek között az ország egységét és megmentését csak tőle lehet várni, és nem adja fel a reményt a nemzeti király iránt. Meg kell még emlékeznünk Tinódi azon énekéről is, a melyben Zsigmond király és császárnak krónikái és lőtt dolgai rönddcl Írattattak. Kezdi a történetet N. Lajos halálával és végzi Zsigmond halálálával. A jó lantos még külön szól Zsigmond császár fogságáról és kiszabadulásáról Siklós várából. Valódi krónikás előadás, közben-közben egy-egy rövid erkölcsi intéssel, igy pl. midőn elmondja, hogy Herbolya Csupor bánt ökörbőrbe varrva vetteti a tóba, mert ez őt előbb csúfolta, igy szól: „Nem jó kevélségből embert nevetni, vagy szüléről, termetről csúffolni, Isten teremtő ura természetnek, ő kedve szerint adja ezt mindennek." Erős felekezeti czélzás van a nicaeai zsinat elmondásában s midőn a husziták elnyomásáról és Zsigmond haláláról szól, a kövérnyaku barátok s a számtalan misemondások nincsenek inyére, gúnyosan mondja Zsigmondról: Nagy kétségem vagyon, hogy égbe menjen, Csak valaki nékie ne segéljen, De mind éjjel-nappal zengnek fülébe, Azok ha vihetik szentek közibe. E rész azonban Heltai közbeszúrása, a ki nem állhatta meg, hogy a római pápa ellen ki ne fakadjon. Ezután elmondja Tinódi Tar Lörincz pokolba menetét valamelyes ének után. Tartalma az, hogy Zsigmondnak a pokolban