Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1886

75 nak Fridrik szász berezeg ellen indított hadjáratában, melyben kitűnnek vitézségük által s megmutatják, hogy „jobb vitéz magyarnál bizony nem volna — — csak az igaz szeretet köztök volna és jó vitéz vezér elöttök állanaIsmét azzal végzi, hogy „a fejedelmek sokáig éljenek, keresztyének rontói ne legyenek. Csak pogánnal gyakran igyeközzenek". Az egész versben oly mérséklettel, sőt kedvezéssel szól Károly császári'ól és Ferdinand királyról s oly kevéssé elfogultan, sőt némi kicsinyléssel a protestáns szász herezegről, hogy majdnem kísértetbe jövünk : ne vonjuk-e kétségbe protestantismusát ? Elmondván ugyanis, hogy zendülés támada Károly császár ellen, igy folytatja: Idő vala akkor bolond vakságba, Nagy tévelygés vala az hit dolgába, Luther Márton hirdetni kezdte vala, Az az jó hit mind azt kiáltja vala stb. Legalább is a reformatio lelkes hive igy nem rajzolná az akkori időket. Továbbá hangoztatja lantosunk a hűséget a fejedelem iránt, meg kell adni a császárnak, a mi a császáré és istennek, a mi az istené, a magyarokat azért utálják, a „vendég népek" azért pusztítják, „mert az ő nagy vétköket meg nem gondolják, ő urokat, kik hiven nem uralják" ; elitéli végre a pártoskodást. De hiába énekli az összetartást, szeretetet, nincs eredmény s e miatt erősen ki is fakad a nemzet ellen ,,Szitnya, Léva, Csábrág, Murány váraknak megvevése" (1549.) cz. énekében, keserűen parancsolja, hogy az Isten megkeményítette a magyarok szivét, sem predikálással, sem énekkel nem gondolnak. Siketség és vakság szállott reájuk, egymásra agyarkodva dúlnak és fosztogatnak. Hiába van előttük az ó törvényből Faraho, Manasses, Holofernes, az újból a főurak példája, a kik részint fogságban sinlődnek, részint megölettek, hiába küldé reájuk az Isten csapásait: döghalált, ínséget, pogánságot — nem javulnak. Dicsőíti Ferdinándot, ki a népnek békét szerez, a rabló várakat elpusztíttatja. De szivének mégis nehezen esik a rablóvárakkal a magyarok pusztulása. E várak elpusztulásából pedig az a tanúság, hogy hiába az erős vár, Isten ellen s hogy földi urunknak is hiven kell szolgálnunk. Ha a magyarok egygyé lesznek, Isten jó szerencsét ad nekik s megszabaditja az idegen népektől földjüket; kölönben a két fél között mindenestől elvesznek. Itt sem hiányzik a buzditás a kegyelmes király iránti hűségre.