Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1886

67 Tinódi életéről, viszontagságairól kevés adatunk van, de abból, a mit Szilády Áron róla közölt

1 s a mint ügyes tapintattal a hézagos adatokat áthidalni igyekezett, és müveiből elég eleven képet alkothatunk magunknak lantosainknak ez egyetlen kimagasló alakjáról. Tinódi Sebestyén köznemesi családból származik, mely nevét a fejérmegyei Tinód pusztától nyerte, a melyről az oklevelekben már a XV. század első évében tétetik említés s melynek utolsó tagja Tinódi István Sárbogárdon hunyt el 1854. Lantosunk nagy valószinüséggel a székesfejérvári iskolában végezte iskoláit s hogy latinul értett, nemcsak forrásai (Turóczi, Bonfini) és müvei, hanem jelzője : „deák" is bizonyítja. Deákos műveltségét bizonyítják „történelmi tanulmányai, melyek nem szorítkoztak csupán a hazai történelem körére, latin művek olvashatása nélkül igen hézagosak maradtak volna abban az időben, mikor a hazai történetírás nyelve is nagy részben latin volt. Költészetre hajló lelkülete szintén nem utasíthatta el magától a latin poézis ős remekeinek ismeretét, némi részben a prozódia törvényeinek vizsgálását, a mythologiai istenek és hősök dolgainak tudakozását. Választott s mindvégig emberül követett iránya és pályája is erre utalta. Nem csapszéki hegedűs, hanem udvari lantos kivánt lenni. Udvari becsültetésre csak udvarban is megállható képzettséggel tehetett szert. Oda is a latin nyelv nyithatott neki biztos utat s több oldalú képesség szerezhetett állandó kedvességet".

2 Az iskolában szerezte meg Sebők deák a zene és ének ismerését is, mi azután arra képesítette, hogy később verses történeteit a maga által készített dallamok szerint adhatta elő. Mielőtt a hadi tettekről énekelt és azokban vitézségre buzdított, ő maga is forgolódott a hareztéren, talán 1530—35 ig, a mely időre esik Szolimánnak Bécs felé irányzott hadjárata és ebben majdnem husz vár ostroma. Ez idő alatt kaphatta azon sebet, a melynek gyógyítása végett Dombóvárba vitték, itt irta a Jázonról és Mededról szóló históriát, mely művei között a legrégibb, s ez időtől kezdve ha fegyvert nem viselhetett is, legalább másokat akart a fegyver hősies viselésére buzdítani lantjával, mind bibliai tárgyak feldolgozásában (Dávid királyról, Judit asszony históriája), mind pedig különösen hazai egykorú történetek megéneklésében. A csatahelyeket, várostromokat nemcsak azért kereshette fel, hogy biztos ada> E. M. K. T. III. k. Bevezetés. 2 U. o. VII. 1. 5*