Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1886

53 Ha el nem hagyjátok erkölcsötöket, Magyarországnak mondjatok jó éjet. Napkeletre idején nézzetek helt •, De jaj ! nem vilietitek el az szőlőt. Ez utolsó megjegyzés éles gúny az iszákos magyarok ellen, a kiknek, mint, ugyancsak Ilosvai szerint, a vén Toldinak, „minden vigasztalásuk a boritalban vala". Ilosvai nemcsak az irodalompártolást sürgeti, hanem a lantosokét is. A hetvenedik kérdésre: mi módon kell vigan laknia (t. i. a királynak), és lakodalomban nem bánkódnia ? a bölcs igy felel: Az kik históriákról tudnak szólni, Nagy dolgokról meg tudnak emlékezni, Annak szavát ott is meg kell hallgatni, Néha lantnak, hegedönek zengeni. Természetes, mert Ilosvai „pro domo" is beszél, ez időben, ugy látszik, elhagyta tanítói hivatalát s felcsapott hivatalos lantosnak ; erre mutat műveinek több helye, hol ugyancsak figyelmeztet ám, hogy a hegedősnek jó bort kell „innya adni". Ptolemeus históriája egyike a XVI. század legérdekesebb müveinek s bár mint elbeszélés mi értékkel sem bir, vonatkozásaival, a közlött elvekkel, az irodalom pártolására való buzdításaival, nyelvének helyenkint szabatosságával, a rhythmus könnyed folyásával érdekes és élvezetes olvasmányt nyújt. A vallási elbeszélés legkiválóbb művelői, a kikben és műveikben a kor szelleme mintegy megjegeczesedve tűnik fel, voltak Farkas András, Dézsi András, Batízi András, Sztárai Mihály. Mindannyian, de különösen az utolsó, a leghevesebb reformátorok, természetszerűleg a katholiczizmus legdühösebb ellenei. Azért veszik ők is, mint általában a vallásos elbeszélők, nagy előszeretettel tárgyaikat az ó szövetségből. A protestantizmus a bibliát ismervén el a vallás egyedüli forrásául, főkép avval s annak is ó-szövetségi részével foglalkozott; a csapásoktól sújtott, az egyéni és közbajoktól nyomott kedélyekre sokkal nagyobb hatást gyakorolván az a közvetlen viszony, a melyben a zsidó nép, ennek patriarchái, prófétái Jehovával állottak. Azután az ó-szövetséghez vezetett a hit, hogy a magyar nemzet épugy Isten választott népe, mint a zsidó volt s a protestáns papok és tanítók, a kik e vallási epika művelői valának, az ó-szövetségi férfiak életviszonyaiban a magukéit látták, vagy legalább akarták feltüntetni. Továbbá a krónikák előadása