Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1886

47 tenek, végső sorban hazafias czéljuk van, mert a közfelfogás, hogy Isten bűneink miatt bocsátotta ránk a törököt és a többi csapásokat, s ha hazánkat fel akarjuk szabadítani, nemzetünket meg akarjuk menteni, az igaz Istenhez kell térnünk, elhagyva minden bűneinket. E hazafias vallásosság, ez erkölcsi-tanitó irány általános jellege költészetünknek, melynek még határozottabb szint ad a protestáns-felekezeti felfogás és részben nemzeti-párti színezet. A protestáns felfogás gyakran kíméletlen módon nyilatkozik, különösen Horváth András, Farkas András, Balm András, Dézsi András és mindenekfelett Sztáray Mihály műveiben, a mit egyébként természetesnek kell találnunk, mert tanaik, daczára egyes főurak s az erdélyi fejedelmek pártfogásának, nem tudták kiszorítani a kath. vallást, sőt a magyarországi részekben a felocsúdott katholiczismus kezdett egyes állásokat visszahódítani. Innen a heves türelmetlenség, szenvedélyes elkeseredettség, melylyel a kath. vallás, annak intézményei és szolgái ellen fordulnak. Másrészt a meggyőződés, hogy a nemzet nagy részének ragaszkodása a régi hithez oka a nemzet szenvedéseinek, a meggyőződés, hogy a protestantismusra tért nemzetet fogja Isten megmenteni, adja a költeményeknek a mély igaz vallásosság jellegét, szigorú erkölcsi értéket és erős hazafiasságot. A mint azonban a katholicismus a túl súlyt megnyeri, a költészetben, mint látni fogjuk, az általános keresztényi mellett, a különös katholikus felfogás érvényesül. Politikai tekintetben e korbeli költészetünket jellemzi az, hogy a költők önzetlen hazaszeretetből indulva ki, általában egyetértésre és összetartásra buzdítanak, de egyiknél a Ferdinándhoz, másiknál a nemzeti fejedelmekhez való vonzódás határozottan kitűnik. Farkas András annyira híve János királynak, hogy annak a törökkel való szövetségét is helyesli : Ah király meglátá, hogy ő nem bírhatja Pogán törököknek temérdek sokaságát: Bölcsen cselekedék : frigyet vélek vele, Hogy csak épölhetne ah megnyomorodott ország. Ellenkezőleg Tinódi Ferdinand híve. Az „Erdélyi históriá"t neki ajánlja, a keresztény híveket e művében Ferdinándért imádságra serkenti, hogy őt Isten malasztjával segélyje s a nemzetet a pogán kéztől megszabadíthassa. Isten után Ferdinándtól reméli a török kiveretését; sőt még Martinuzziról is némi rokonszenvvel szól, midőn azt beszéli, hogy az országot Ferdinándnak akarja