Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1886

20 Csak szépséged császárságra méltó, Hogy szent korona téged méltán illet. Testedben tiszta, lelkedben fénes ; Szivedben bátor, miként vad oroszlán stb. Krónikáink s XVI. századi lantosaink többször említik a lantosokat és hegedősöket. Az Istváníi-codexben Zách Feliczián szomorú esetéhez csatolt jegyzés, hogy az annalisok nem szólnak Feliczián tettének okáról, de a hegedősök énekei szerint a leányán elkövetett gyalázat megtorlása volt az ok ; Kont István tetteit Turóczi szerint zengő lant mellett énekelik is ; Boniini szerint a kenyérmezei diadalkor énekeket rögtönöztek, melyek a vezérek és főbb emberek dicséretét zengték ; a Zsigmond király pokolba jártáról szóló mondára, énekre hivatkozik Tinódi, úgyszintén ő mondja azt is, hogy Kont- és társairól a hegedősök sokszor csácsogtak. De különösen Mátyás király korában és udvarában a tudomány mellett a költészet, és pedig nemcsak a klasszikai, hanem a tiszta nemzeti költészet is virágzott. A nagy király égett a költészetért, mint ez a Sempronius Laetus római tudóshoz irt, Ssilády által idézett leveléből is kitűnik : „Mi — jóllehet egymást érő háborúkba vagyunk keveredve — a mi kevés időt elszakíthatunk, örömest szenteljük a tudományoknak. Innen van az, hogy a tőled nyert ajándékot is (Silius Italicusnak a II. pun háborúról irt hőskölteményét) oly kedvesen és szivént való örömmel fogadtuk, és hogy az általad mostanában Rómában annyi gonddal és ékesen kinyomatott Silius Italicust is a legközelebbi napokban többször átforgattuk. Ifjú korunkban is kedves olvasmányunk volt az s most — mivel harczról, háborúról énekel — annyival kedvesebb, hogy magunk is hadviselésben töltjük életünket Szerencsések vagytok ti, a kik nem vérontás és országok után áhítoztok, hanem a tudományoknak élhettek s munkáitok által a gondokkal küzdő királyokkal is felejtethetitek a hadi lármát." De Mátyást, a kinek udvarában a klasszikus irodalom és költészet ütötte fel tanyáját s oly kitűnő elméket, mint Cesinge János, latin versek írására csábított, érdekelte s mulattatta a nemzeti költészet is. Galeotti Marzio említi, hogy a hősök tetteiről szóló énekek már a gyermeket is annyira elragadták, hogy ételről, italról megfeledkezve, reggeltől estig elámulva hallgatta azokat; a királynak udvarában hasonlókép zengtek az énekek ugyancsak Galeotti tanúskodása szerint: „az asztal felett — úgymond — a hősök tetteit