Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1886

9 Firduzi. De nézzük rokonaink epikáját a Kalevalát; ennek részei a legviszontagságosabb időkben fenntartották magukat szóhagyományban, annyi századon át a skandináv és más népekkel való érintkezés daczára is, és egészszé csak a jelen század negyedik tizedében fűzte össze Lönrot Illés. A többi, szláv, frank, germán népek naiv eposzának részei is századokon keresztül leginkább mint szájhagyomány tartották fenn magukat, egyedül csak a magyar nép nem tudta megőrizni ősi mondáit. Váljon oly dicsők voltak-e nemzetünk századjai, hogy a dicsőség mámorában az ősi hagyományokat elfelejtette ? váljon oly gyászosak voltak-e élte napjai, hogy a rázkódtatások az emlékezetet gyökerestül kiirtották ? Valóban hiányzott népünknél a ragaszkodás hagyományaihoz s azért hiába kutatunk költői emlékeket, hiába kutatunk néphagyományokat, a melyek magukban foglalnák, mint a keleti és nyugoti népekéi, nemzetünk őstörténetét, vallását és összes műveltségét; legrégibb források az idegen befolyások s a középkor szelleme alatt készült latin krónikák, melyek őseink eredetét Jafetig viszik fel s nem vetik meg a latin s germán népek hagyományait sem. Nemcsak az ősi korból hiányoznak eredeti nemzeti mondáink költői feldolgozásai, de a történeti kor mondái s lovagi tettei is csak a krónikákban maradtak feljegyezve; a népköltészet virágzásáról innen is onnan iä tudomásunk van, de emlékeit nem birjuk. Valóban sajátságos tünemény, hogy egy nemzet legfontosabb és legérdekesebb korának költői emlékei ily teljesen elveszszenek. Hiába mutatunk a hunmondákra, azok eredetisége erősen meg van támadva s különben is ha eredetiek volnának is, csak azt bizonyítanák, a mit a magyar Álmosra, Árpádra s a középkori lovagi tettekre vonatkozó hagyományok, hogy voltak; de azok költői szépségét s műveltségtörténeti tanúságait csak a legcsekélyebb mértékben élvezhetnők és használhatnék fel. Tohly a krónikákban fenniuai-adt hunmondákból egész mondakört állított össze, a melynek tagjai: 1) a hun és magyar nemzet eredete a szarvasgim és nőrablás mondájával; 2) a tárnokvölgyi ütközet; 3) cesumauri (Zeiselmauri) ütközet Detre homloknyilával ; 4) Etele királylyá választatása s a hadisten kardja; 5) a catalauni ütközet; 6) Buda meggyilkoltatása; 7) Aquileja veszedelme; 8) Etele utolsó menyegzője és halála; 9) Kinmhilda csatája és Csaba mondája.

1 Toldy Ferencz nem is gondolt arra, hogy a hunmon1 Költészet története 34—44. 11.