Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1886

100 a korszellemből és a tehetség hiányából. Az olvasók nem az ember sorsát, hanem csak buzdító vagy elrettentő példát akartak látni s erre elég volt valamely akár szent, akár profán történet, s ennek az emberi szivben keresni rugóit, és azt az olvasók elé tárni, teljesen feleslegesnek látszott. S a miből költőink tanulhattak volna, a népköltészet megvetett volt előttük. A virágénekek üldöztettek s a szakadás népés müköltészet között, mely már a mult század végén érezhető, teljessé vált; de hogy lantosaink semmi tehetséggel nem birtak, arra legvilágosabb példát épen hazai tárgyak feldolgozásai mutatnak. Ilosvai ismerte a Toldiról élő néphagyományokat, de azokból nemcsak kerek történetet nem tudott alkotni, hanem még annyira sem igyekezett, hogy az adatokat némi összefüggésbe hozza; a szendrei névtelen előtt ismeretes volt a két magyar ifjúról szóló népballada;, de ennek előadását tökéletesen elrontotta. S minő ez az előadás, ez a stil! Emiitettük, hogy elbeszélői stil folyékony ságáról, elevenségéről szó sem lehet az eredeti müvekben, a fordított s átdolgozott elbeszélések még jobban sikerülnek és ezekben a rhythmus is nagyobb lendületet, zengzetességet nyer. A nyelvezet az ember lelkiállapotainak festésében erőtlen s jelleinzetesség nélküli, a leirásokban színtelen, élettelen, csak némely fordításokban találunk kivételt. Igy Euryalus és Lucretiában, midőn a költő Lucretia lelkiállapotát festi azon alkalomból, hogy Euryalusnak Rómába kellett menni, Solia vigasságát nem látták ő néki, mint egy özvegyasszonynak, Ugy tetszik ö néki, ha fogyatkozása volna az fényes napnak. A szerelem hatalmát festve pedig ily lendületesen ir : Mi lehet oly igen magas, alacsonynak kit nem alítanál, Mi lehet oly igen erősen bezárlott, kit nyitva nem találnál, Mi lehet oly igen veszedelmes, a mit könnyűnek nem tartanál ? Nem érezzük általában a költői lelkesedés melegét, mely magával ragadja az olvasót, testet ad a gondolatnak, az élettelen tárgyaknak szárnyakat kölcsönöz, holt valóság helyett eleven életet nyújt s a természet és erkölcsi világ tárgyait és jeleneteit ezerféle s pedig hü és jellemzetes színekkel állítja elénk. Melegség, jellemzetesség, változatosság egyiránt hiányzik e művek előadásából. S ha még a lépten-nyomon csetlő-bot.ló rhythmus nem sértené folyton hallásunkat. Szegény lantosaink nemcsak költői, de még verselő tehetséggel sem birtak s a művek közül alig válik ki néhány,