Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885

77 állított ki ünnepélyes nyilatkozatot, melyben hűséget fogacl a királynak s az austriai házból származó királyoknak s fogadja, hogy várait, különösen Murányi, idegen fejedelmek kezébe nem adja. Midőn tehát Murányt a királypárti Wesselényi kezére játszotta Mária, azt esak a felbontott hűségre térítette vissza.

1 Gyöngyösi költeményétől távol van a politikai czélzat s pusztán a nádor, egykori ura, s neje iránti kedveskedésül énekelte meg a regényes eseményt. Tompa azonban komor színezetet ad az eseménynek s Mária tettét árulásként fogja fel, mig Petőfi és Arany egyszerűen ugy fogják fel, mint Máriának visszatérését a női hivatáshoz, a mire mutat Arany Vörösmartyból vett mottója is: „ Oh hölgy, az ég gyönyörül teremtett tégedet." E három költőnk feldolgozása közti különbséget Arany híven találja el Petőfihez 1848. februárban irt levelében. Említvén, hogy Tompa maga saját művéről azt tartja, hogy „középszerű história, jó lesz valami lapba", igy folytatja : „Egyébiránt az ő Máriájában a. felfogás is szerintem igen áldatlan. Ha positiv törvény a lélek és sziv törvényeivel hozatik összeütközésbe, mint Tompánál eskü és szerelem, nálunk (Petőfinél s Aranynál) csak önkénytesen felkarolt pártérdek és önkénytelenül támadó szerelem, férfiaskodás és nőiség hozatik küzdésbe, az utolsó győz, győznie kell, a czél el van érve, tehát semmi tragikus vég, sőt triumphus ; — ott ha az utolsók győznek, tragikus vég kell. Úgyde itt, a történet ellenére, csak nem csinálhatott tragikus véget, mert tudva van, hogy Szécsi Mária, a lánglelkü nő, kinek nem kis része lehetett a Wesselényi-conjuratióban, túlélte férjét s végre is Bécsben a szabadság ügye áldozatául halt meg, tehát legszebb halállal, mi azon időben honleánynak juthatott. Kár volt tehát azzal az esküszegés-istoriával bepiszkolni a nem mindennapi jellemet. Nos, még a kidolgozás hozzá ! „Mille dies versus"nak is gyarló." A magáéra és Petőfi müvére vonatkozólag pedig, miután menti magát, hogy az övét nem Petőfié hatása alatt irta, igy folytatja : „bár nem tudom, micsoda véletlennél fogva, mindketten ugyanazon alapeszmét vettük fel; de nálam a kifejtés mégis különböző ; — nálam az irmodor sem az, a mi nálad, az enyém inkább a népies felé haladván s elbeszélő folyamu levén, mig a tied balladai gyorsasággal nyargal a cselekvényeken".

2 1 Szécsi Mária. Irta Acsády Ignácz. Magyar történelmi életrajzok, 1884/85-iki évf. 2 Egyetértés. 1882.