Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885

68 lány a világon : „terem az szebbnél szebb, mint rózsa az ágon". A fia szalontai dorbézolásáról kerengő hireket kezdetben nem akarja binni; de azután személyesen megy oda, hogy meggyőződjék a valóról, kiűzi a dorbézolókat a várból s megátkozza azokat, a kik az ő jó jámbor fiát elrontják. Majd midőn fia üldöztetéséről s az egybázi átokról értesül, nem hisz fia bűnösségében, a királyhoz készül s a maga jámborságában ajándékkal akar lábához borulni. Összeszedi minden kincsét, „régóta beszerzett" halálra-valóját s mindent, a minek „nem az érték adja csupán becsét" ; De bár eladó nem volna egy világért, Mit oda nem adna egyetlen fiáért. A király Olaszhonbau van s a királynéhoz megy, a ki kérését s ajándékát hidegen visszautasítja ; nem akar királya anyjára roszat mondani, csak annyit mond: „Nincs szive!" Nem riad viszsza a fáradságtól, felkeresni a királyt Olaszhonban s csak nagy nehezen tudják lebeszélni. Újra lovagként visszatérő fiának csak nyakába esik, sem ő sem fia nem tudnak szóhoz jutni a szótól. De a mily meleg, odaadó ez az egyszerű anya, ép oly hideg s fájdalmában is rideg az anyakirálynő, Erzsébet. Gőgös, fiának, midőn ez tudtára adja, hogy a császár adót követel tőle, indulatosan veti szemére, hogy rögtön hadi készületeket nem tesz, pedig csak este jött haza s anyja már reggel felkereste. Egy óra gyalázat — ha ki abban fetreng . .. Menj ; vissza se jöjj, mig hadi zászlód nem leng! Toldiné azt mondja róla, hogy nincs szive. S valóban ugy van. Endre fiának halála megrendíti, de siket más fájdalma iránt, holott az a más szintén anya, a ki gyermekének esd kegyelmet; ő maga mindenféle áldozattal, misével, kolostorok alapításával, alamizsnával iparkodik megölt fia számára az Istentől kegyelmet nyerni, s a szegény egyszerű anyának összes kincseit, a melyekkel neki kedveskedni akar, hidegen visszautasítja. Menjen, mondasson misét fia lelkeért, nem szólhat ő egy szót sem „vétkeért". „Ártatlan is elvész : bűnös ne lakoljon ? Anya-sors, hogy szüljön fiat és gyászoljon — (így végzi s tompább lesz hangja, sivárabb) Másénál bizony a te fiad se' kárabb." Sőt még szemére veti a szerencsétlen anyának, hogy fia „sirfosztogató, asszony-elcsábító, gyilkos, szentségtörő".