Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885

62 nem teheti ; azért változtatta meg a költő szerelmi viszonyát Toldi szerelmében s tette azt nagyon helyesen boldogtalanná. Mert Miklósban alig van csendesebb s az alapfokon álló érzelem, csak a mezőn álló ifjú merengésében s a sírját ásó öreg fájdalmában nyilvánul az; indulat uralkodik lelkében, mely türelmetlenné s erőszakossá teszi s mely néha oly tettekben nyilatkozik, a melyek lelkének vele született nemességével ellenkeznek. Nagylelkű is tud lenni, midőn a kegyelmet esdő cseh vitéznek életét meghagyja s csak akkor vágja le, midőn az alattomosan élete ellen tör, mig Ilosvainál ez a vonás hiányzik Miklósból; a cseh vagyonát a szegény gyászos özvegynek szánja; lovagias is, midőn az elrablott hölgyet a rabló kezéből ki akarja szabadítani; de kitörő indulatát vagy nem tudja visszafojtani, vagy borba temeti. Midőn a temető mellett találkozik Benczével s az anyjától küldött száz arany kezében van, az útszéli csárdába megy s örömében rettentően iszik s tánczol egész éjjel; szerelmi bánatában hasonlókép borzasztóan iszik s majd szalontai várát valósággal az orgiák tanyájává teszi ; s végre midőn a hírnök tudósítja őt arról, hogy az olasz vitéz kezében a magyar czimer, a hírnökkel egész éjjel miüat és iszik. E jellemvonást Arany Ilosvaiból vette át, de nem szerencsésen, mert Miklós öröme s bánata máskép is nyilatkozhatott volna, nem ily tettekben, a melyek visszatetszők s túlságos reálisak. Azonban Miklós tud gyengéd is lenni, ilyen anyja, Anikó s a Zách-ivadék Szeredai iránt, s első dolga, midőn a király neki megkegyelmez, barátja számára is kegyelmet kérni s Anikó és Szeredai lakodalmán még tánczol is, amúgy násznagyosan. Azonban a mi Miklósunkat nem vezeti valamely lelkesítő eszme ; pusztán csak indulatai s a körülmények sodorják ; durva és darabos, műveltsége alig van, tanultsága csak épen annyi, hogy „öreg irást" tud olvasni, s a műveltségnek, simaságnak, a melylyel az ő darabos indulatossága oly végzetes összeütközésbe jött, nagy ellensége; azért inti a királyt halálos ágyán : Szeresd a magyart, de ne faragd le — szóla, Erejét, formáját, durva kérgét róla : Mert mi haszna simább, ha jól megfaragják ? Nehezebb eltörni a faragatlan fát. S épen mert duzzogott a pallérozódás miatt, haragudott meg rá Lajos s száműzte udvarából, mint a költő mondja Toldi estéje bekezdésében.