Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885

59 részben sincs szerelmére hivatkozás, — hogy szerelme nem végződik házassággal. Az ellenmondás azonban igy sem szűnik meg, azért, ha e három részt öntudatosan egy egésznek készített műnek tekintjük, az első rész befejezését el kell mellőznünk. Arany tehát eltér a mondától és ílosvaitól, s Miklósnak mély, egész életére kiható szerelmet tulajdonit. Miklós, Ilosvai szerint, inkább a nők után futkosó ügyetlen férfi volt, Arany szerint csak egyszer szeretett, igazán, mélyen és szerencsétlenül. A mint az első részben egy alapjában nemes és a viszonyok nyomása alól felfelé törekvő ifjút rajzol, ugy szerelmében is csak nemesnek tüntethette őt fel. Különben Toldi jellemével s a körülményekkel oly összhangzóan fejlődik szivtörténete, hogy azon vonatkozásra — nem volt aszszonynyal tartós barátsága — való tekintet nélkül sem végződhetnék az boldogsággal. — Szigeti József „Toldi Miklós" cz. drámájában a hős lelkében rajongó vonzalmat kelt a cseh vitéz által megölt ifjak egyikének jegyese, Margit iránt, a kit álmában s majd valóságban is maga előtt lát a temetőben. De Margit nem lehet Miklósé, mert megfogadta, hogy kolostorba megy. Miklós is megfogadja esküvel, hogy nőt többé nem fog szeretni s kardja, melynek Margit nevet ád, lesz hitvese. — Szigeti egészen kiforgatta Toldit jelleméből s oly furcsa ezt a nemes parlagi ifjút fellengve beszélni hallani s látni rajta a rajongó érzést, mely csak egy középkori olasz lovag sajátja lehet. Édesanyja is nem az a Toldi Lőrinczné, a kit ismerünk, hanem egy szigorú erélyes urnő, a ki óriás fiát is meghunyászkodtatja, mint az állatszelidítő a tigrist. De ez a tigris oly ábrándozó, ez a pórsuhancz oly rajongva érez s oly fellengő nyelven beszél, hogy benne nem ismerhetünk rá a mi Toldinkra. Szigligeti Rózsa cz. vígjátékának egyik főhősévé tette Toldit s közelebb jutott Arany Toldijához. De lássuk Toldit, mint szerelmest. Toldi daczos és büszke, s ugy látszik eddig még csak a vitézi életnek élt, s a nőnemre ügyet sem vetett. Bár, mint kószahirt emliti fel Arany, hogy Miklós egyszer már közel volt ahhoz, hogy megházasodjék, de szakállát nem akarta feláldozni s igy az egész abban maradt. Piroskáért nem akar víni s csak azért száll ki Tar Lőrincz helyett a küzdőtérre, hogy ne legyen kénytelen henyélni. Vivás közben látja Piroska szépségét s szerelme lobbot vet 5 a hibát azonban már elkövette s büszkesége nem engedi azt jóvá tenni. S ebben áll Miklós sorsának tragikuma, mely magával ragadja Piroskát is, a kinek női önérzete áll szemben Toldi büsz-