Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885

5 lett. Ö azonban nemcsak e kettős kötelességének tett eleget „hiven és igazán", hanem még magát is művelte. Olvasási kedve, melyet már zsenge korában tanúsított, megmaradt. Egymásután olvasta Gvadányit, Háller János Hármashistóriáját, Fortunatust, Dugonics regényeit, sőt tudományos könyveket is, mint Bécsi S. Ozmanogratiáját. Verseket már akkor irt, midőn verselési szabályokról nem is hallott s most a költészeti osztályban folytatta kisérleteit. Tanitói Csokonait tűzték ki példányul s Kovács Józsefet, a kit Arany bámult négy-ötszótagos rímeiért. Oviclot, Virgilt, Horáczot olvasta azon részeikben is, a melyeket az iskolában nem magyaráztak s az iskolai szerzőkön kivül forgatta Justint, Curtiust, Liviust, Svetoniust s a skót BucJianan latin verseit. Magyar fordításban megismerte Tasso Megszabadított Jeruzsálemét, Milton Elveszett Paradicsomát, Voltaire Hermiaszát s a XVIII. századi magyar eposzokat is olvasta. Latin s magyar verseit tanítója megtartotta magának s mindenkinek dicsekedve mutogatta, s a szalontai kis világ Aranyt, az ő kis poétáját, ismerte és méltányolta. íme, a népköltő s az öntudatos művész első olvasmányai! A ponyvairodalom és népies költészet termékei s a világirodalom klasszikus művei; a római költők ódái, egyházi és népi énekek, Csokonai és Kovács József költeményei szolgáltatják lelkének első táplálékát, a zsoltárok és biblia adják lelkének alaphangulatát: igy szilárdulnak meg benne a népies hajlamok, a népköltészet naivsága s igy fejlődik a klasszikus példányokon izlése és művészi alkotóereje. Arany lelkiismeretesen felelt meg tanitói kötelmeinek s eljárásában önállóságra mutat az a körülmény, hogy szakítva az uralkodó gyakorlattal, az olvasást a hangoztató módszer szerint tanította. Jövedelme ugyan csekély volt, de mégis csak segitett szülein. Egész lizetése, mindent összeszámitva, legfeljebb 60 forintra rugo'.t s mégis már előre gondoskodott arról az időről, midőn Debreczenbe kell mennie a felsőbb tanulmányok végett — takarékoskodott. Az iskolában kellett laknia, többekkel egy szobában, a mi épen nem volt inyére s maga mondja, hogy ez kevéssé vált mind szorgalmának, mind erkölcsének javára. „Mert e partikulák (mint a szalontai iskola is volt, egy rektorral s hat altanítóval) mindmegannyi kollégiumok akartak lenni kicsinyben, férfiasságot keresvén benne, ha a főiskola bravour-csinyjait, melyekről sok anekdota szivái'gott át hozzánk, utánozhatják. Mindazáltal engem jó szellemem megőrzött nagyobb kihágástól, szorgalmam sem csökkent