Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1885
103 szik, midőn a haza nevében a nemzet költőihez fordul (Madár fiaihoz) : Száraz ágon hallgató ajakkal Meddig ültök csüggedt madarak ? Nincs talán még elfeledve a dal, Melyre egykor tanítottalak ? Yagy ha elmúlt s többé vissza nem jö A vig ének s régi kedvetek : Legyen a dal fájdalmas, merengő — Fiaim, csak énekeljetek ! Arany lelkét is, nemzete bukása miatt, elfogja a mély fájdalom, s a nagy csendességben, mely a világverő zajra következik, sötét lemondásba vegyült tört sóhajai rezegtetik meg a sziveket. A haza haldoklása s Petőfi sorsa egyiránt bántja (A lantos) ; még ünnepe is szomorú (Névnapi gondolatok), lelke mint az elhagyott sir, oly kietlen, barátai elhunytak vagy bujdosnak s velük a lángszellem is, Petőfi, s magasztos egységbe olvasztva honszerelmét s Petőfi szeretetét, felsóhajt: Oh ! ha tán sok évek, tán lehunyt századok Multán visszatérendsz, öltve más alakot: Legyen boldog e nép s örömöd oly tiszta, Hogy ne kívánkozzál többé mennybe vissza. Dalai egyre azt a szomorú nótát zengik, hogy a magyar danol, tánczol, vigad, hogy a szive majd megszakad (A hegedű száraz fája. . .), meg hogy a magyar nóta sirva jön a világra, a magyar ember meg régi baját eliszsza s „azt miveli széles magas kedvében, majd megszakad belé a szív keblében" ; veszteségeiben pedig avval biztatja magát, hogy : Ej no ! hiszen több is veszett Mohácsnál (Népdalok I—II.) ; majd a bujdosó dalát zengi, ki fájdalmas vágygyal tekint hazája felé s bánatosan sóhajt fel: „Sohse' lesz egyéb hazám, mint az ég!" (Bujdosó). Keserűség tölti el lelkét a függetlenség kimondásának évnapján (Évnapra), mert a tömeg más napot ünnepel, a hű kebel csak titkon gondol reá s mint egykor a tanítvány mesterét, megtagadja. Az ő gyengéd szive is fellázad azok ellen, a kik multjokhoz hütelenek lettek (Egynémely nagyocska emberre) s szivig ható éles gunynyal szól azon hecz ről, a melyet a kárörvendő négyöt szomszéd s a mészáros örömére nyújt az a szegény marha, mely a vágóhidra nem akar menni s még küzdeni mer éltéért a