Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1884

—- 92 —jóváhagyattatott, s annak felküldése a legelső elegyes gyűlésre határoztatott.

1) Az elegyes ülés után a deputatusok együtt maradtak s azonnal munkálkodáshoz fogtak. Október 25-én és 26-án folytatta munkálkodásait az országos kiküldöttség. Az ujságkivánás azt a hirt terjesztette el, hogy a deputatiónak tudtára van adva a statutiónak morális szüksége, nem nyilván való ellenség ez, hanem csak a bizonytalan jövendőkről való bölcs gondoskodás. Jegyzet. Diaetai fegyvernyugvás lévén a most említettek szerént a legközelebbi 3 napon, kik az országos kiküldöttségben együtt dolgozó tagok nem voltak, lehetett módjuk az extradiaetalis beszélgetésekben; ugy mondják, hogy ilyen beszélgetés alkalmával bizonyos társaságban szemére vetvén egy arany-sarkantyus vitéz Nagy Pál urnák, hogy sem a magyar izenetre, sem a statutióra nézve nem ugy viselte magát, mint várták volna : az igy felelt meg az ellenvetőnek : Ti azt gondoljátok, hogy én nem a magam utján járok 5 reá álltok-e hát arra amit én mondok? Minthogy nálunk van az initialiva, én a közelebbi kerületi ülésben projectálni fogom, hogy törvény hozassék még ez«n a diaetán az iránt, hogy aki most és jövendőben diaetalis követ lesz, hogy semmiféle királyi hivatalra, vagy akármi névvel nevezendő megtiszteltetésre számot ne tartson. En tudom, hogy kevesen fogjátok secundálni javallatomat. Egyébiránt ez a ti arany-sarkantyus vitézségtek csak olyan ám, mint mikor határ-halom alkalmával a paraszt legényt lerántják és jó tizenkettőt vágnak reá, hogy a határhalmozásról megemlékezzék. No van-e még valami mondani valód ? Október 27-én estveli 5 órakor elegyes országos ülésben az országos kiküldöttség relatiója felolvastatott, melynek igen rövid foglalatja ez : Ú exjának, az udvari fohadi tanács elölülőjének gr. Gyulaynak Ö Felsége nevében tett tudósításából általlátta a kiküldöttség azon perplexitásoknak valóságát, melyek eddig csak a hir szárnyán repdezvén, a fentforgó tárgyban való egyezségnek alapul nem szolgálhattak volna; továbbá O Felségének azon maga elhatározását, melynél fogva kincstárának minden módon jó karba hozására ügyelvén, csak a kikerülhetlen szükségről s az áldott békesség fentartásáról gondoskodván, minden megtámadó háborútól idegen. A védelem eszközeire nézve előadta ő excellentiája a magyar katonaság mibenlétét; melyhez képest azt kivánta, hogy az ország ') L. országgy. hiv. jegyzőkönyv 122. és köv. 1.