Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1884

— 68 — Október 14-ikén a kerületi ülésben elölülő Gyurtsányi ur jelenté, hogy a nádor a praeferentialisokra tett jegyzeteket már elolvasván, úgy nyilatkozott, hogy azokra nézve oly csekély észrevételei lehetnek a Főrendeknek, hogy egy nap mind a két táblánál egyesség lesz azok iránt. — De kivánná egyszersmind Ó cs. kir. Főherczegsége, hogy az ezen jegyzetekkel comitivaképpen felküldendő felírás conclusioja ne az lenne, amit Ragályi jegyző ur hozzá kapcsolt: t. i. az 1827-iki repraesentatio conclusioja, melyről tegnap is szó volt. Erre tüstént úgy nyilatkoztak a Statusok közül többen, hogy készek az említett conclusiotól elállni, minthogy az elkeseredésnek szavaival van irva, most pedig reménységünk lehetvén az iránt, hogy amit a Felség a mult diaetán az ország Rendeitől megtagadott, bizonyosan megadja, — Czélirányosabb lesz 0 Felségéhez a bizodalom szavaival szólni. — Ilyen értelemben voltak : Petrovay, Badvánszky, Asztalos, Komáromi). Nyéky, Lónyay (a beregi), de la Motte, Szallopek, Bene, Autunovits, Okolicsányi, Justli és Nóvák urak. A conclusiónak a felírásba leendő igtatását kívánták ezek : Csapó, Marczibányi (a trencséni), Nagy Pál, Borsitzky, Ocskay. Csapó ur azért, mert a tegnapi sessio conclusumát nem lehet megváltoztatni. Nagy Pál: Mivel nem vagyunk most is jobb helyzetben, mint mikor azt a conclusiót irtuk 1827-ben, mert a praeferentialisoknak egy pontjáx-a sem adott a Felség azóta is kedvező resolutiót, kivévén, hogy a protestáns ifjaknak a külső akadémiákra való kimenetelt megengedte; pedig azzal — úgy gondolom — nem igen obvalláltuk a constitutiót. — Csapó urnák azt feleié, hogy a kerületi ülés nem annyira az elhatározásnak, mint a capacitálásnak helye, és így más tárgyban ugyan kész volna a kerületi ülésben tett conclusumot elrontani, de a mostaniban nem. Borsitzky ur azért ragaszkodott nagyon a fenforgó conclusióhoz, mivel majd mással semmire sem megyünk. A sima conclusio mellett megígértetik majd velünk az ujonczokat, azután azt mondják, hogy már haza mehettek. — S mit viszünk haza comittenseinknek'? Egyebet semmit sem, egy pár rossz resolutiót, s az adózó népre nyomorúságot. A jövő diaetától sem várhatunk semmit, mert már praeoccupálva vagyunk, hogy azon csak a deputationalis munkák fognak felvétetni.