Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1884

Október 7-diki kerületi ülésben a Főrendeknek tegnap leirt rennneiumjok felolvastatván, minekutána némely követ urak - az iránt értelmöket kinyilatkoztatták, abban egyeztek meg a Statusok, hogy egy deputatio, mely akkor ki is neveztetett, a kerületi jegyzővel készítsen egy rövid feleletet a Főrendek renuueiumjára. Ugyanekkor jelenti Lónyai ur, a beregi: hogy főtisztelendő Csausz ur, a harmadnapi országos ülésből a Főrendekhez küldött deputatio szószólója, a magyar izenet átküldésekor sokkal többet mondott a Főrendeknél, mint amint reá volt bizva ; nevezetesen : nemcsak azt mondá, hogy azt a magyar izenetet a Statusok ő Herczegsége a nádor iránt való bizodalomból késziték anyanyelven, hanem egyenes szándékunk ellenére még a Főrendeket is megkérte, hogv méltóztatnának azok is ezen szokatlan nyelven irt izenetet kegyesen elfogadni, s ennek magyar nyelven lett írásába megegyezni. ságukba vetett bizodalomból vették föl: mindazáltal, akár a századoktól egy czélra működő két Táblának kölcsönös egyetértését, akár azoknak a törvényhozás minden ágában egyenlő befolyását tekintve, tagadni nem lehet, hogy a Rendeknek kezdeményezési joga ily módon (midőn szándékjokat tüstént végre is hajtják) messzebb terjesztetett, mint azt a két táblának törvényes egybefüggése, s a haza boldogságára szükséges bizodalom megkívánná. „Figyelmet érdemelnek itt az országban s az ehez kapcsolt részekben lakók, akik noha ki nem kerülhetik a hazai nyelv tanulására való köteleztetésöket, hogy mig azt, a törvény által kiszabott idő alatt, meg nem tanulják, a közdolgoknak őket illető ismeretéből, s az azokba való befolyásokból ki ne zárassanak. „Ide járul még az is, hogy az 1827-diki előleges kivánatokban nyilván kijelenték az ország Rendei, hogy a hazai nyelvnek a közigazgatás és taDÍtás minden ágába leendő bevitelére bizonyos határidő tűzessék ki. „De nagy időveszteséggel is- van összekötve az országgyűlési ügyeknek két nyelven való tárgyalása. Ugyanis, ha az eredeti izenetek, melyek már most is a fölirat alapjául szolgálnak, magyar nyelven, a fölirat pedig latin nyelven fog szerkesztetni, mily nagy gonddal és kétszeres fáradsággal keilend majd a magyar izenetből a latin föliratot készíteni, valamint a latin nyelven érkező latin leiratokat magyarra fordítani. „Legczélszerübbnek vélik tehát a Főrendek ezen ügyet a következő évben úgyis összejövendő országgyűlés tárgyalásaira halasztani." (Lásd Acta Comitiorum I. köt. 121. és köv. L XIX. sz. alatt. V. ö. Bertha Sándor, Országgyűlési Tárcza 1830-ról, 60. és köv. 1.)