Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1884

— 33 — ségét tisztelnem; de tudom azt is, hogy az lesz örök emlékoszlop Ö Főherczegségére nézve, ha ezen szent igyekezetünket Ö is kegyes helybenhagyásával előmozdítja. — Nem is kételkedem ez iránt, ismervén hazánkhoz való buzgó indidatját. — Nemzetünket szeretvén, fel kell tennem, hogy nyelvünket is kedveli, amit be is bizonyított azzal, hogy ennek virágzásba hozására a mult diétán szép áldozatot tett. Ami az idő veszteségét illeti: nem úgy vagyunk a deák nunciumokkal is, hogy míg négy-öt sornyi törvényczikkelyt készíthetünk valamely tárgyban, négy-öt árkusnyi nunciumot is összefirkálunk ? — De ha ez is még nyugtató nem volna, ám legyen hát ezután úgy, hogy az első izenettel küldjük meg mindjárt a nm. Főrendeknek a törvényczikkely projectumát is, melyet azon izenettel akarunk elküldeni; igy megnyerjük azt az időt, melyet talán még most először a magyar izenet által elvesztenénk. — A deák repraesentatiot szintúgy fordítnunk kell különben is magyarra, mint a magyarból kell majd deákra fordítanunk és ez egyre megy ki. Ami illeti a szokásból vett ellenvetést, erre csak azt felelem : hogy egyszer csakugyan el kell hagynunk azon szokást, mely ellen a nemzetnek oly régtől fogva való panasza van. — Előbb utóbb el kellett volna kezdenünk amit most elkezdénk, — jobb hát most mint későbben. Egyéb nemzetek is lerázták már nyakukról a deák nyelv rabigáját, illő már nekünk is eszmélnünk ! T. Karok és Rendek! én olyan megyének vagyok képviselője, mely fészke a magyar nyelvnek, tudom, mily nehéz az, midőn valaki igazságos panaszát nem szokott nyelvén adhatja elő, nem azon nyelvén, melyen Istenéhez fohászkodik, melyen csecsemő korában legelőször szólamlott meg. Kedvező környülállások is segítik most szándékunkat. A Felség maga ígérte meg közönséges (nyilvános) helyen is, de tegnap különösen és fíüem hallatára, hogy mindjárt megadja, ami nemzetünk javára szolgál: miért ne kérhetnénk tehát meg Ó Felségét, hogy ezután még felirásainkat is magyarul terjeszthessük elébe.

1) — Ezekre Personalis : Elhallgatván egyéb észrevételeimet nemes Borsodvármegye követének beszédjére, csak azt említem itt meg, hogy maga Borsodvármegye érdemes követje javalta a mult diétán, midőn a magyar nyelvről volt szó, hogy némely hazánkfiainak időt ') L. országgy. jegyzőkönyv 71. és 72. 1. 2