Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1884

— 23 — sége szebb időre kívánja halasztani. — Nocte pluit tota! Szeptember 26-án reggeltől fogva estvélig szinte szakadatlanul esett. Mind e mellett is igen sok magyar ruhában öltözött ember jelent meg a királyi ebéden elannyira, hogy noha a közhír szerént 1020 személyre volt terítve nyolcz nagy asztal ; mégis sokan voltak a követ urak közöl is, kik későbben menvén, nem kaptak helyet s a vendéglőt odahagyták. Szeptember 27-dikén kerületi ülés tartatván, az egyik elölülő, Borsitzky ur, kérdezé a Statusokat: 1-ször: hogy azon szándékjuk mellett megmaradnak-e, mely szerint a harmadnapi circuláris végzés következésében a resolutionak első és utolsó pontjai iránt fölírjanak O Felségének, noha már azt in corpore megköszönte a harmadnapi mixta sessio ? 2-szor: beleiktassék-e a királyi diploma a törvénykönyvbe? 3-szor: a nunciumok ezután magyar nyelven irattassanak-e, mint már erről az elébbeni ülésekben szó volt, s hogy azok legyenek eredetiek ? Nagy része a Statusoknak az előlíüőnek az első és harmadik propositióját azonnal elfogadá, s meghatároztatott: hogy ezek iránt izenetet készítsen holnapra a jegyző ur; a 2-dikra negativával feleltek. Nevezetesebb beszédek, javallatok e tárgyban. A repraesentatioi'a az az észrevétele volt Földváry (hevesmegyei követ) urnák, hogy ha már in corpore megköszönte az országgyűlés a resolutiot, még pedig in genere is, nem lesz szép többé repraesentálnunk. Csauz ur (kalocsai főkáptalani követ) amennyire lehetett, ellenére volt a magyar nunciumoknak, s mint mondá: nagyon szivén fekszik a felső részi tót vármegyéknek sorsa, melyekben ismeretlen a magyar szó is, annyival inkább a javalt magyar nuncium. — Erre Bénitzky ur (zólyomi követ) felállván, kérte Csauz urat, hogy ő rajtok ne szánakozzék, mert nálok minden magyarul megy, bárcsak a kalocsai káptalannál is ugy menne. Nagy Pál (soproni követ) az uj királynak országunkban leendő lakására azt mondá: hogy ez azért lehetetlen, mert nincs hová tegyük Ő Felségét. Budára ? hiszen a nádor-ispánt csak nem delogirozhatjuk. — A magyar nuncium is inpracticabile, mert e szerint mindig két nunciumot kell készítenünk, mivel mint tudjuk, egy szócskán is mennyire szoktunk czivódni a főrendekkel, s mikor a nuncíumból repraesentatio készülne, újra több napokat kellene a kifejezésekkel eltöltenünk. — Azonban ha a többség csakugyan oda hajlik, hogy a magyar nuncium iránt is tegyünk enxli-