Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1884

— 13? — most ezekből általláthatjuk, mint áll huszár-ezredeink tisztikarja. Keveset mondok, ha kétharmadát ezen előszámláltaknak sült németeknek állítom; ítéljék meg ezt maguk a tettes Statusok. Hát a gyalogezredeknél mennyi a német! az olasz! a cseh! azoknak neveik felolvastatásával nem is botránkoztatom a Rendeket. Azonban az is itt a baj, hogy az efféle visszaélések a polgári igazgatásban is szokásba hozattak, hogy ahova csak lehet, éppen ugy mint a katonáknál, németeket applicálnak. — Ami a királyi hivatalokat illeti, a curiát kivéve, azokra leginkább s praeferenter a németek vétetnek fel. A magyar kamara egészen németekkel van megtömve. — A sóadói s harminczados tisztségek mind németek, kaiserlich, königlich titulus alatt, s az elszegényedett magyar nemes vagy akármely születésü magyar ott korántsem vétetik fel. Igy jőnek egyik ágából az igazgatásnak a másikba által a sok visszaélések, holott mi kaiserlich sóadói hivatalt nem ismerünk, s harminczadaink is mutatják, hogy mi nem formálunk egy országot Austriával, mert az austriai mauthoknál még a magyar királyt is megmotozzák. Nálunk nincs semmi, mi kaiserlich, csak koronánk van az austriai császár fején, más semmi, mert mi egy olyan magában álló országot teszünk, mely többet mint egy harmadát teszi az austriai birodalomnak. Midőn tehát huszártisztjeink is eléggé szemtelenek magukat oesterreicher kaiserlichen Husaren RegimentOfficiernek nevezni s neveiket igy írni le, nem látom által, miért ne kívánhatnánk most, hogy temérdek törvényeinknek legyen már valahára voltaképpen foganatja s ezredjeinkben csupán csak a magyar-születésü s nyelvünkön beszélő tisztek alkalmaztassanak. Borsitzlcy ur (trencsén-m. követ) még többet mondott: Tudjuk, úgymond, micsoda fajták azon tisztecskék, kik magyar ezredeinkbe neveztetnek ki tiszteknek, hogy itt kihizzanak. A német herczegségek és cseh grófságok többnyire majoratusra vágynák regulázva; a legöregebb testvér a jószágban maradván, a többi herczegek és grófocskák, akár hányan vágynák, vagy reverendába bujtatják őket, vagy valamely udvar armadiájánál vétetnek fel tiszteknek. Minthogy azonban a csekély apanagéból (melyet esztendőnkint két-három ezer frtban kapnak a jószág birtokában levő bátyjoktól) nem igen figurázhatnak, hogy a herczegi s grófi névnek gyalázatjára ne legyenek, egyik ezredből a másikba hurczoltatva, előbbre léptetik őket, ha semmi érdemök nincs is egyéb a névnél, gyakran egész a generalisságig, az érdemes hazafiak elmellőzésével s igazi praejudiciumával. Ez a visszaélés égre kiáltó ; igy van a