Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1884

— 10< — gettetni itt azt is, amit egy franczia minister mondott az elmúlt időkben (Ragályinak, ki a sok katona ellen panaszkodott), de azt nem hallom, amit legközelebb a 168 ezer ember lábra állítása elrendeltetett, mondott: hogy t. i. Franeziaország olyan állapotban van, hogy a háborút akármely nemzettel bátran elfogadhatja, a békességet pedig másnak parancsolja.

1) Az én vármegyém mindig legnagyobb tekintetbe vette azt, hogy O Felsége törvényes dolgot törvényes uton kíván, és ezért nem akarja tőle a kívánt ujonczokat megtagadni s bizonyosan consequensebb ennélfogva, mint azon vármegyék, melyek midőn törvénytelen uton sürgettetett az, megadták, most pedig megtagadják. — En tehát, míg ez a coalitionis conditio még áll, hogy a nagyobb veszedelem esetére nemcsak ujonczokat adni, hanem insurgálni is készek leszünk, a 28 ezer igeu hosszasan közli Nagy Pál ezen beszédét, nem említi. (L. országgy. hiv. jegyzőkönyv 152. 1.) Orosz szerént Nagy Pál igy szólt: Wenn die Aristocratie der Regierung die nöthige Unterstützung versagt, zwingt sie selbe ihr auf den Nacken zu treten und sich an die Democratie zu halten. Diese bezeugen alle neueren Umwälzungen

: der Thron bleibt, die privilegirten Stände gehen zu Grunde. (L. Oroszt, I. köt. 163. lap. Y. ö. Horváth Mihály „Huszonöt év Magyarország Történelméből" I. köt. 238. 1.) ') E beszéd tanúskodik arról, hogy mennyire ismerte Nagy Pál a külviszonyokat is. Nemcsak 168 ezer, hanem ötszázezer katona és egy millió nemzetőr kiállításán fáradozott Franeziaország ez időben. A franczia ministerelnök az 1830-diki év deczember 1-én tartott parlamenti ülésben szórói-szóra igy szólt: „La France ne permettra pas que le principe de la non-intervention sóit violé." (Bravo, bravó. Applaudissements prolongués.) Mais eile s'efforcera aussi d'empécher que l'on compromette une paix, qui aurait pu étre conservée. Si la guerre devient inevitable, il faut qu' il sóit prouvé, á la face du monde, que nous ne 1' avons pas voulue, et que nous ne 1' avons faite, que parce qu'on nous mettait entre la guerre et V abandon de nos principes. Nous continuerons donc a negocier, et tout nous fait espérer que ces negociations seront heureuses; mais en negociant nous armerons. Sous trés peu de temps, Messieurs, nous aurons, outre nos places fortes approvisionnées et defendues cinq cent mille hommes en bataille, bien armés, bien organisés, bien commandés. Un millión de gardes nationaux les appuieront, et le roi, s' il en était besoin, se mettrait á la téte de la natíon." (Un vif mouvement d' enthousiasme se manifeste dans 1' assemblée. Des applaudissemens reitérés des eris de ,Vive le roi. Vive la liberté !' éclatent de toutes parts. Cet enthousiasme se communique aux tribunes stb.) (L. Gäbet, Revolution de 1830. II. k. 3. lap.)