Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1883

- 49 — Fölhívnak erre Magyar- és Lengyelországnakösszes előkelő s bátor fiai; fölhív Julián, a sz. Angyalról czimzett bibornok, a ki a kereszténységnek ama jámbor harczosaival velünk már régóta fegyverben van. Csak a te zászlóidat várjuk. S ha az örökkévaló Istentől kinált ezen alkalmat meg nem veted, közmeggyözödés szerint a törököket teljesen le lehet verni, kiűzni és Európának j/y lws*zu iáéig tartó birtoklásából elhajtani. Fölöslegesnek tartom e helyütt, hogy téged bármikép buzdítsalak azon ügy érdekében, a melynek védelme jólétet, életet, szabadságot, elhanyagolása pedig, még elgondolni is félek, micsoda eredményt szül. Idáig mi valahára csak eleget szenvedtünk keresztények; összeégtünk már mindnyájan, mig más azt sem hiszi, hogy a tűzveszély hozzá is eljuthat. Avagy mit Ítélünk a görögök, mit a triballok országáról ? ugyan ki számíthatja ki az én veszteségemet s ama sok bajt, a mit már kiállottam s a mit még naponkint ki kell állanom ? ki számíthatja ki ama hős, előkelő férfiakat, Magyarország ama védőbástyáit, kiket minden korból elvesztettünk, amaz erős seregeket, melyeket a harcznak ugyanazon gyászos sorsa fölemésztett s majdnem teljesen kiirtott? ugy, hogy nincs már ház Magyarországon, nincs nő, aki gyászban nem volna. Hallják ezeket a keresztény fejedelmek és senkit sem indít meg a szövetségesek nyomorult helyzete : s így minket, mintegy engesztelő áldozatul, hogy mindenki veszedelmeért megszenvedjünk, az ellenségnek kiszolgáltatnak. Egyedül Jenő, a szentséges római pápa Invitant te ad hoc omnes Hungáriáé et Poloniae principes ac viri fortissimi; in vitat Julianus, S. Angeli Cardiualis, cum piis illis Christianae Salutis militibus iam diu nobiscum in armis instructus. Nihil praeter tua signa expectamus. Quam si nunc oblatam ultro a Deo immortali occasionem non reiieis ; debellari posse penilus, palám omnes ajfirmant expellique Turcas et a tam diuturna Europae possessione deturbari. Omittendum itaque hoc loco apud te omne adhortationis genus censeo pro ea caussa, qua defensa, salutem, lucem, libertatem; omissa, ominari horreo, quae ferat. Satis nos lmeusque tandem deservivimus Christiani: conflagravimus iam omnes; dum nemo incendium ad se traiecturum putat. Quid de Graecorum cernimus, quantum de Triballorum imperio ? jacturas demum ipsas meas, totque exhausta, ad exhaurienda in dies mala quis recenseat ? quis fortissimos principes, Hungarici imperii propugnacula, per omnes aetatos amissos, et tot validissimos exercitus eodem funesti belli fato absumtos, ac occisione fenne occisos? ita ut nulla sit jam in Hunga11a domus, nulla matróna luctus expers. Audiunt haec christiani principes, nec movet ullum miserabilis sociorum fortuna ; sic nos veluti piacula quaedam, luen4