Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1883

- 42 gyűl használták arra, hogy az ország több megyéjét „zsivány" hadnagyok kezére juttassák. Az első czikkely a Budán jelen volt s az országgyűlésről elmaradt hazafiakat egyiránt hűséggel köti le Ulászlónak, mint királyuknak; mást nem ismer fejedelmének a nemzet.

1) (Ehelyütt megjegyzem, hogy ezen országgyűlés 13-ik czikkelyének szövegét Teleki és Szalay eltérőleg fordították. Az eredeti szöveg igy hangzik : „Quod nullus Praelatorum vei Baronum et Regni Procerum praeter consensum nostrum, cum quibuscunque hominibus nobis et Regno nostro adversariis, treugas inire praesumat." Teleki e szöveget igy fordítja: „Az ország és király ellenségeivel ennek híre nélkül békét kötni senkinek sem szabad."

2) Szalay köv. fordítja: „Egyesek ne léphessenek alkudozásra és fegyverszünetre az ország elleneivel; csak királyt és nemzetet illetvén ejog."

3) Teleki szerént a királynak, Szalay szerént a királynak és nemzetnek, vagyis az országgyűlésnek van joga fegyverszünetet kötni.) Az ország épsége s a belbéke helyreállítására vonatkozó egyéb végzések után, a török ellen vezetendő háború tárgyaltatott s az el is határoztatott. (Szalay László azt mondja: „Ujabb hadviselésről a törökök ellen, a nemesség fölkeléséről e czélra nem szólnak az országgyűlés végzései De a király és Julián bibornok folyvást készületeket tettek keresztes hadviselésre a hitetlenek ellen, s az országgyűlés ezt nem ellenezte, anélkül azonban, hogy e végre a közerőt fölajánlaná. A megszavazott pénzsegélyt ugy látszik e 1 é g 1 é, kivált miután Eugen pápa a Lengyelországból Rómába folyó jövödelmeket Vladislávnak hadviselési költségül szánta,"

4) Szalaynak ez állításában benfoglaltatik : hogy az országgyűlés a török háborút tárgyalta, melyre Szalay szerént is — pénzt szavazott meg; de mint az idézendő kútfőkből kitűnik, a török háború nem csak tárgyal tátott, hanem el is határoztatott.) ') V. ö. Szalay László XII. könyv. 60. lap. 2) L. Teleki Huny. kor. I. köt. 376. lap. 3) L. Szalayt i. h. 61. 1. 4) L. Szalay XII. könyv 58. és 59. 1.