Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1883

— 134 ­Julián beszéde Callimachus szerént. Fordításom. szerződés senkit sem kötelez, a melyet vagy jogtalanul kötöttek, vagy a melyet az ellenség csalárdsága a feltételek meg nem tar­tása által felbontott. De ha mindjárt a király mindent jogosan, az ellenség pedig csalárdság nélkül tett volna is, meg kell emlékez­netek amaz esküre, a mely tudvalevőleg a hadviselésre meghívott s elfogadott keresztények iránt kissé korábban lekötve tart benneteket, mint a törökök iránt. És minthogy elhatározástok oly szorult hely­zetbe jutott, hogy az adott eskü mindkét félnek meg nem tart­ható s egyik fél magára hagyandó, senki sem kételkedhetik, hogy annál inkább kell valakinek segítségére lennetek, minél szorosabb kötelékkel van hozzátok fűzve. Aztán mi egyezségiek lehet ily fajta ellenséggel, a kiktől vallásban, szokásokban, szóval egész élete­tek minden viszonyában külömböztök ? Mi egyeztethető ki kevésb­bé a keresztényekkel ? És, hogy ne is említsük halhatatlanságunk közös útjait, a szent helyeket, áldozatokat, a közös sirt, aztán a vallási szertartásokat, szokásokat, a melyek lelketeket sokkal szoro­sabb viszonyba hozták egymással, mintha maga a természet fűzte volna össze ugyanazon szülőktől származott testeteket: nemde azok, kik az imént a Hellespontusba küldték hajóhadukat a ti jólétetek, dicsőségtek végett, megosztva veletek erejöket s együtt kezdve meg veletek a háborút, oly kötelékkel csatoltak bennete­ket magukhoz, a mely föloldhatatlan s a melyet csak örök gyalázat­tal s a hálátlanság bélyegével sérthettek meg ? S ennélfogva, midőn az egyik részen azok állanak, a kik mindazon isteni és emberi dolgokhoz, melyeket veletek közösen bírnak, uj jótettet csatoltak az által, hogy nektek segítséget küldöttek, és a kik, hogy semmi uj lekötelezés akadályt ne okozhasson, annyi isteni és em­beri rokonság által vannak veletek összekötve, hogy súlyos vétek nélkül el nem hagyhatók; a másik részen pedig a vad, hitszegő ellenség, a kit nemcsak a háború választ el tőletek, hanem az is, hogy más hitet, más isteni tiszteletet követve, mindazt, a mi előt­tetek szent, mint istentelent megveti s ha teheti, meg is sérti és a kinek fogadást tennetek istentelen gonoszság nélkül nem is lehe­tett, sem pedig azt megtartani nagy vétek nélkül nem lehet, ha ut omnia legitime a rege, nihil insidiose ab hoste, actum eonstaret : memi­nisse fidei debetis, quam Christianis, vocatis admissisque in partém, belli, paulo prius quam Turcis obstrinxisse vos constat. Et quum deliberatio vestra iis flngustiis inclusa sit, ut data fides minimé possit utrinque subsistere ; sintque

Next

/
Thumbnails
Contents