Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1882
35 A királyi herczegek, követek, udvari főbb tisztek, az udvari dámák a prímás házánál ebédeltek, a magyarok mind a Redoutban, herczeg Kohárytól fogva, az utolsó magyar ruhás magyar emberig, ki akkor Pozsonyba volt, s ezen ebéden kívánt jelen lenni. Itt láttam legelőször, s talán legutólszor is csupa arany tálokat, tányérokat, vellákat, arany nyelű késeket, virágtartó, nagy edényeket, O Felségek baldachinja alatt voltak ülő székek, jobb felől állott egy püspök a nagy ezüst kereszttel. Balfelől a Herold, az ország czimerével, Koháry herczeg és gróf Illésházy szolgáltak az asztal körűi, a confecteket pedig több kinevezett adjunctus Dapiferek, u. m. gróf Csáky, Veselényi, Vay, hordták. Jelen voltam én is ezen királyi ebéden, de a bámulás miatt nem ettem; voltak burgundiai, tokai, champaniai, maiagai borok. Este ki volt a város világítva, különös volt gróf Erdó'dy háza, herczeg Grassalkoviché, melynek kivilágítása csak negyedfél ezer forintba került, (be sok szegény beérte volna ezzel) a prímásé és ennek ezen solennitásra épített oszlopja, a városháza, a promenád, a zsidók utczáján a diadalmi kapu, úgy a magyar utczán is, — voltak apróbb illuminatiók is : „Willkommen“ a promenád mellett s az Akadémia kapuján. Az udvar minden illuminátiót megnézett, s az egész városban tolongott a nép, hogy láthassa az uj királyné tiszteletét. A bécsi Politzai Diarium szerént Pozsonyba Bécsből a koronázást megelőző napon 18000 bécsi német jött le, (olvashatlan) Passust.1) 26-ik szept. volt gyűlés mind a két palotában, ezt megelőzte a Circularis Sessió, mely volt reggeli 7 órakor, itt is, amott is a királyné számára adandó 50 ezer darab aranyról tanácskoztak s megállapították ennek a nemesek által leendő megadását, s 0. Cs. K. F. herezegsége a Palatinus megígérte, hogy ő gondoskodni fog arról, hogy mennél elébb a királyné kezébe szolgáltathassa, amit a Statusok meg is köszöntek a Palatínusnak. Ugyanitt végződött az is, hogy Metternich miniszter és Steinlein bárót indigenatusnak elfogadták a Statusok taxa nélkül, mert amint Vay ur megjegyzi : amannak oly magasak miniszteri érdemei, hogy nem is láthatja (de ez furcsálkodva volt mondva) azokat, Steinlein pedig mivel a Baváriai király követje ex more itaque Reginae nostrae Charissimae complacendi Studio dignus est Steinlein, qui in Nrum Indigenarum stb.2) 0 Bővebb leírását lásd Jegyzőkönyv I. k. 80—98. 1. *> L. Jegyzőkönyv I. k. 98—102. 1. 3*
