Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1882

187

Majthényi: Az eddig előadottakból úgy látom, bogy csak ezen kérdésre kell már felelnünk: Előbb kell-e kérni s tartani mixta sessiót? vagy Bartal szerént mixta sessió nélkül repraesen- táljunk ? én azt tartom, hogy mixta sessiót ne kérjünk, mert ott kérdésbe talál jönni, hogy egy főispán, vagy egy regalista (olyan mágnás, kihez diaetára kir. levél megy), bírhat e annyi vokssal, mint mi közöttünk akárki, kik egyenként több ezereknek vagyunk repraesentánsai. Ezen kérdésnek pedig akkor lehet előjönni, midőn a deputationale operatuinokban a diaeta coordinatiójáról lesz szó. nem kell hát mixta sessió, kövessük derék apáinkat, repraesentál- junk külön, és most mindjárt.

Borsitzky: ha a mixta sessiónak törvényes voltát nem akarjuk elismerni, úgy azt áruljuk el, hogy mi a két táblát realiter is kettőnek tartjuk, holott csak a hely választja el ezeket egymástól, t. i. a Statusok és Főrendek tábláját.

N y é k y. Bittóval tart.

Marczibányi mixtát kiván.

N agy Pál. Én azt a differentiát igen csekélynek tartom, s látom, hogy a mágnások meg vannak győződve az iraputátió szükségéről és csak a modalitást nem akarják. Ez bármely nagy sin- ceritás is bennük, utóbb csakugyan az sül ki belőle, hogy ő mgaik az imputátiót nem akarják, pedig kénytelenek. Vegyék fel csak a szegény nép állapotját, mint megy koldulni a sok nép egyik koldus faluból a másik koldus faluba. Küldjön Sopron vgyébe a ministerium ne magyar, hanem még ennél is hűségesebb ausztriai com- missáriust, majd meglátja, mit kap. A nép azért adja egy részét javainak adóul, hogy a többi részét vagyonjáDak bátorságban helyeztesse; azért jöttünk mindnyájan polgári társaságba, hogy boldogságunk bátorságban való maradásáért annak egy részét feláldozzuk. Azonban ha nékem mindenemet ki kell azért adni, a czélt nagyon eltévesztettem, a nyomorult nép oda adja boldogságát egészen, hogy boldogtalan legyen. T. Statusok ! Micsoda dolog ez ? kit nem érdé* dekelne ez közölünk ? egy oly királylyal vagyon nekünk dolgunk, ki ezeket szintúgy, mint mi, kegyes szivére veszi, ki annyira felejti a maga pompájáról való gondoskodást, hogyha környtilállá- sait tekintjük, úgy tapasztaljuk, hogy alig lehet házánál megismerni, melyik az úr, melyik a szolga ; ez a Felség nem egyez meg abban, hogy Bars vgyében a szegény népnek a félig főt ételét is elvigyék a tüztől azért, hogy a contributiót nem fizeti, mert nem fizetheti. Az a Felség, ki magára a Felséges asszonyra is oly keveset költ, hogy ennek házi egyeztetése együgyübb, (tán egyszerűbb ?) mint