Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1882

173

Jordánszky. Nem vétünk sem Istennek, sem embernek, sem 0 Felségének s nádorunknak, ha nyilván kimondjuk, hogy van egy kis okunk a bizodalmatlanságra; az hát csak a kérdés, hogy tanácsos-e kimondani azt explicite, ami ez izenetben implicite vau? pedig kötelességünkben áll, minthogy szivünkön kell feküdni a szegény adózó nép sorsának. En magam tudom, minó' nyomorult állapotban vannak, mert én is administratora vagyok egy jószágnak, s a földes urának is alig tudja megadni az adót a jobbágyság, azért is menjen articulusba az imputatió.

V a y. Mélyen tisztelem a Statusok ritka megegyezését, s megvallom, hogy ezek újra megerősítenek engemet vélekedésemben, hogy kivánjam az imputatiót. Azonban Bars vgye érdemes követje azt mondja, hogy ha a Főrendek velünk meg nem egyeznek, akkor mitévők ieendünk? azt most hallgassuk el, én pedig azt vélem, hogy nem árt praetensióval felelni e részben a Főrendeknek ilyen formán : Mi mélyen tiszteljük a Főrendek egyezségkivánásukat, de ha mind ezen kívánások mellett is, meg nem egyezhetünk egymással, nem akarván beleereszkedni most a jus publicum kérdésének e részben leendő fejtegetéseibe, fenntartjuk magunknak a későbben teendő feleletet.

P é c h y jegyző úr feltette előbb az egyetértő vélekedéseket, s felolvasván, akkor sül ki azoknak láthatóságok.

Perényi. A coalitió csak úgy érdekelheti a Főrendeket, mint minket, vagy talán még jobban, az én véleményem szerént, hát ne oly gyengén tegyük feleletünkben az az iránt való jussunkat, mint Vay úr, annyival inkább mint Pláthy úr proponálta, hanem azt radicaliter mutassuk meg, nevezetesen emlegessük 1-ör a constitutionalis jusnak princípiumát, melyek világosak törvényeinkből; 2-or. A valóságos meglett dolgokat, mivel az adózó nép nem képes fizetni. 3-or. Principium justitiae ipsius principis. Exempla docent; én mostani utazásomban azt hallottam, hogy a nyomorult contribuens néptől még a főzni való lisztjét is elragadják, ha az adót nem fizeti; mi lehet tehát ennél nagyobb? nem fog hát ártani, ha ilyen mindennapi példát is hozunk fel a nunciumban. De igaz az is, hogy a mágnások is, a mennyiben nemes emberek, a vgyéken megegyeztek a mi követségi választásunkon, hogy esik hát mégis, hogy most meg nem akarnak egyezni vélünk ily közügy meghatározásában.

Miskolczy pécsi kanonok hosszasan vitatta, hogy álljunk reá a Főrendeknek a contributióról való vélekedésére, de beszédjét nem végezhette, mert csak maga lévén egyedül, ki ezen gyű