Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1882
104 tudnak velünk bánni, se nyelvünket, se szokásainkat nem értik, nem tudják. A Theresianumot vissza kell hozni, annyival is inkább, mert ott olyas Gruttermanforma professo rok tanítanak. A közrendü itjak csak papok s prókátorok lehetnek, mert a dicasteriumoknál magyar nem applieálódik. Nagy Pál Somsitsnak ama két törvénytelen parancsolatok ellen tett panaszára akarván felelni, az elsó're azt mondá, hogy nem szükséges külső országi iskolákra kimenni, minthogy nálunk is sok derék professorok vannak, kiktől ifjaink tanulhatnak. Ami a privát informátorokat illeti, hogy az ilyen nevelés módja veszedelmes, és hogy sem katholikus sem protestáns nevelő nem kell a magyar ifjak mellé, úgy hogy azok iskolába ne járjanak, azt így mutatta meg. Ki nem lehet mondani, hogy nagyjaink fiainak a privát nevelők által való nevelése milyen hibás. A háznál a rossz példákat látja a gyermek, hízelkednek néki, a nationalis nevelésről semmit sem tud, a bölcsőből alig kel ki, már méltóságos urfi a neve, hallja, hogy ő született főispán, s azt mondja, hogy a tudomány is vele született, ennélfogva kényeskedik, a háznál a körülötte levők nem beszélnek magyarul vele, az inasok németül, a nénjei szintúgy, vagy francziául. Nevekedvén privát exament ád, a publicus professorok és a házi barátok meghivattainak az examenjére s ugyanakkor ebédre is, — elvégződik az examen, a méltóságos urfi, a nagyreményű gróf, a Lieber Bruder igen jó exament adott, mindenesetre pedig, ha iskolába menne, ott látná, hogy ő milyen keveset tud, a többihez képest a mellett, hogy még otthon erkölcse nem is czivilizálódik, és úgy nézi a többi vele egykorú ifjakat, mint nem is embereket. Ez a privát nevelés, jobb volna, hát, ha törvényesen megállítódna, hogy nagyjaink is közönséges iskolákban taníttatnák gyermekeiket, ki nem zárván innen azon just, hogy olyan privatus praeceptoraik lehetnek a nagy úrfiaknak, a kik, ha ezek elesnek, felemeljék, s több ilyes aprólékos functiókat vinnének véghez körülöttük az inasokon kívül. Fölclváry megmutatván a közönséges nevelés hasznait, vitatta, hogy szabad concursusok lehessen a protestánsoknak is a katholikus iskolák tanítói székeikre, szabad legyen a katholikus ifjaknak a protestánsok iskoláikba járni, hogy így a kölcsönös bizodalom az együtt való létei által sziveikben felébresztessen, s gondolkozásuk módja összeolvasztasson, hogy így idővel, egy szívvel lélekkel hazájok javát munkálódó hazafiak váljanak belőlük, s rontasson le Guzmics napló szerént.
