Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1881
88 élés- és szállásmester, a porkoláb és a sereget követő pod- gyász-csapat parancsnoka képezte a főtiszti rangfokozatot. A tábornok-ezredes és alezredes, az ezredes és helyettese, a szállás-, élés- és strázsamester hatásköre a gyalogságnál is azonos volt a hason állású lovassági tisztekével. Az ezredes itt is közvetlen parancsnoka csapatjának ; annak toborzásáról, felszereléséről akár a saját zsebéből, akár a hadúr utján ő gondoskodott. A szemléken őrködött, hogy a kapitányok csalást el ne követhessenek s a legénység semmiben se szenvedjen rövidséget. A fegyelem és közigazgatás közvetlenül az 6’ kezében feküdt. A soltész segélyszemélyzetét képezék : a törvényszéki jegyző, a törvsz. őrmester (Geriehtswaibel) és a törv. esküitek (12 Gerichtsleute). A soltésznak úgy a polgári, mint a büntető eljárásban jártasnak kelle lennie. Ha törvényt akart látni, úgy a törv. őrmester által összehivatta az esküiteket, ülést tartott, melyen a jegyző olvasta föl az Ítéletet. A vádlottakat a törv. őrmester idézte meg. Az esküitek az összes zászlók legénységéből választattak; a törvénylátás valóságos perfolyam és a kát. szabályok alapján történt. A strázsa-, élés- és szállásmesternek, továbbá a porkolábnak hatásköre ugyanaz volt, mint a lovasságnál. A porkolábnak volt hadnagya is s néhány legénye. A börtönfelügyelő (Stockmeister), a hóhér és poroszlók szintén a porkoláb hatásköre alá tartoztak. A podgyász-csapat parancsnokát rendesen a harcképtelenné vált kapitányok közöl választották s egy hadnagyot is adtak melléje. Alsóbb rangú tisztek: a kapitány, hadnagy, zászlótartó, első őrmester, csapatvezető, fourier, közőrmester, tizedes vagy szakaszvezető és a seregdeák, kikhez még a síposok és dobosok sorakoztak. A kapitány maga toborzottá legénységét az ezredes vagy ritkábban a hadi biztosok megbizásából; ezektől kapta a legénység zsoldját s egyéb kikötött ruha, élelmi vagy felszerelési járulékát is. Legénységét közvetlenül maga vezette, de különben minden tekintetben az ezredestől függött; helyettese a hadnagy volt. A zászlótartó a legénységet a harcra lelkesíteni s a zászlót utolsó lehelletéig tartozott megvédeni. Az egyes zászlók első őrmestereit az ezredes vagy kapitány nevezte ki; ezek rendezték a csatasort és a vártákat. A csapatvezető a legénység érdekeit és óhajait képviselte s tolmácsolta az ezredes előtt; a legénységet szállására vezette s menetek alkalmával kalauzról gondoskodott, A fourier tiszte — miként a lovasságnál — a szálláscsinálás
